Igehely: Mt 19:1–12; Kulcsige: Mt 19:9 „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”
Nem szeretnék szemforgató farizeusként, felszínesen közelíteni a válás témájához. Fogadtunk már be édesanyát imaházunkba gyermekeivel, hogy megvédjük őket a bántalmazó férjtől és édesapától.
Igehely: Mt 18:21–35; Kulcsige: Mt 18:33 „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”
A Szentháromság Isten kapcsolatban létező Isten.
Igehely: Mt 18:15–20; Kulcsige: Mt 18:17 „Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!”
Jézus egy logikus eljárásrendet rendel el a gyülekezet számára, melyet mégis ritkán tudunk maradéktalanul követni. Ha vétkezik ellened a testvéred, ne másnak mondd el, hanem négyszemközt vele rendezd! Ha sikerül, akkor itt legyen vége a történetnek!
Igehely: Mt 18:11–14; Kulcsige: Mt 18:14 „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”
Az emberi gondolkodás szerint Isten a jókat szereti, a rosszakat a pokolba küldi.
Igehely: Mt 18:1–10; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
A tanítványok többször is azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb. Jézus a földi nagyság helyett a mennyei értékekre terelte a figyelmüket. De ez őket nem zökkentette ki a versengésükből.
Igehely: Mt 17:24–27; Kulcsige: Mt 17:26 „Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok.”
Az adófizetés állampolgári kötelesség. Ezt az Úr Jézus nem húzta át, hanem alávetette magát a korabeli törvény előírásainak. Ám azok, aki tőle és a tanítványoktól ezt számon kérték, nem gondoltak arra, hogy van egy olyan ország, amelyben a fiak szabadok.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.