Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:15 „Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.”
Várjuk, hogy az idő múlásával jobb lesz, nagyobb lesz a szabadságunk, kiszámíthatóbb, kényelmesebb lesz az életünk. De nem erről beszél Isten igéje, sőt éppen az ellenkezőjéről.
Igehely: Zsolt 118:19-29; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
A kapu az összekötés és elválasztás eszköze. Az egyik tér véget ér, egy másik kezdődik, közte van a kapu. A Szentírásban először Jákób használja ezt a kifejezést. Arról a helyről mondja, ahol álmában az égig érő létrát látta: „Milyen félelmetes ez a hely!
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Az Úr Jézusnak ez a példázata ma reggel kétféle embert, kétféle lelkületet mutat be. Mindketten a templomba mennek, mégpedig imádkozni, és ez nagyon jó dolog. De milyen sok ember nem megy a templomba, imaházba imádkozni! Egy régi ének jut eszembe az Evangéliumi zsoltár c.
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei.
Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: Lk 17:21 „Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!”
Isten országát Jézus Krisztus hozta le hozzánk, mindenkihez közel. Nekünk csak be kell lépni oda. „Betelt az idő, elközelített már az Isten országa” (Mk 1:15a). Nagyon keveset tudok itt írni erről helyszűke miatt, de annál többet gondolhatunk felőle.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:15 „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.”
Ebben az igeszakaszban a tíz leprás meggyógyulásáról olvasunk. A zsidók nem tudták befogadni a samáriaiakat, de a betegségük összekötötte őket. Megragadták az utolsó és egyetlen lehetőséget, aki az Úr Jézus Krisztus volt.
Igehely: 1Móz 24:10–14, 62–67; Kulcsige: 1Móz 24:63 „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.”
Az istenfélő Ábrahámnak istenfélő a szolgája is, aki az urától való megbízást még az evésnél is elsőbbrendűnek tartja (1Móz 24:33).
Valahol van egy lány, akit Isten Izsáknak rendelt feleségül, a feladat őt megtalálni, az alapelvekhez ragaszkodva, Isten útmutatását kérve és követve. Izsák felesége nem lehet kánaánita, de hajlandó kell legyen eljönni Kánaán földjére. A hívő fiatalnak ne legyen világi társa, de legyen kész elmenni a társával széles e világra, oda, ahova az Úr küldi.