Igehely: Neh 12:1-11; Kulcsige: Neh 12:8b „Mattanjá, aki hozzátartozóival együtt a magasztaló éneklés vezetője volt.”
A papok és léviták, akik Zerubbábellel tértek haza, és újraindították a templomi szolgálatokat, név szerint fel vannak sorolva. Huszonkét pap és hat lévita családfő. Egyikből több, a másikból kevesebb. Nem véletlen az arány sem. Több volt a pap, mint a dicsőítésvezető.
Igehely: Neh 11:25-36; Kulcsige: Neh 11:36 „A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.”
Miután megépült Jeruzsálem kőfala és a lelki helyreállás katartikus élményén is túl volt a fogságból hazatért nép, előre kellett nézni és további döntéseket hozni a jövőt illetően.
Igehely: Neh 11:10-24; Kulcsige: Neh 11:23 „Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit.”
A papok és a léviták Isten szolgái voltak a nép felé és a templom körül, különösen félretéve az Úrtól erre a célra. Ez széleskörű szolgálati területek lefedését igényelte a tanítástól, az éneklésen át, az adminisztratív feladatokig, mint ajtónállás és fahordás.
Igehely: Neh 11:1-9; Kulcsige: Neh 11:2 „Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.”
Benépesíteni Jeruzsálemet. Nem gondolom, hogy ez a szakasz azt üzenné számunkra, hogy költözzünk az izraeli városba. Még csak azt sem, hogy a mennyei Jeruzsálembe önként költözők és azt benépesítők áldásáról beszélne.
Igehely: Neh 10:29-40; Kulcsige: Neh 10:30b „Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.”
A vezetők odaszánása fontos. Ma már nem kell átok alatt fogadalmat tenni, hiszen Krisztus megszabadított a törvény átkától. De annál inkább kell hitből és hálából odaszánnunk magunkat.
Igehely: Neh 10:1-28; Kulcsige: Neh 10:1 „Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink.”
A megújulásban mindig kulcsfontosságú szerepe van a vezetőknek. Ez akkor is igaz, ha nem a kinevezett vezetőkről, hanem a helyzet szülte vezetőről van szó. Ám kiemelten fontos, hogy a mindenkori vezetők mihez adják a nevüket.
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.