Igehely: 2Kor 4:7-12; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Az olvasott igében egy kincsről beszél az apostol, mégpedig arról a nagy kincsről, hogy a halandó embernek lehetősége van megismerni a hatalmas Istent. Isten dicsőségét Jézus Krisztus által hordozhatjuk a mi halandó „cserépedény” testünkben. Fel tudjuk-e fogni, micsoda kiváltság ez?
Igehely: Fil 3:12-21; Kulcsige: Fil 3:17 „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.”
A hívő ember számára pozitív jelző-e az, hogy magabiztos, vagy hogy önbizalma van? Az Ige ugyanis arra tanít, hogy Istenben kell bíznunk, s nem a magunk értelmére támaszkodnunk. Mégis azt látjuk Pálnál, hogy a kettő nincs feltétlenül ellentétben egymással. Volt Pálnak önbizalma?
Igehely: 1Kor 5:6-8; Kulcsige: 1Kor 5:7 „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott.”
Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy nem jól dicsekednek. Ez egy következtetés, amit abból von le az apostol, hogy büszkeségük miatt olyan bűnöket tűrnek meg a gyületkezetben, melyek még a világiak közt is éktelenek. Pálnak tiszta elképzelése volt a helyes dicsekedésről.
Igehely: 2Kir 5:1-10, 15; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”
Ennek a kislánynak rengeteg rossz dolgon kellett keresztülmennie már zsenge kortól. Családjától erőszakkal elszakították és idegen országban rabszolgai sorsra jutott.
Igehely: ApCsel 16:20-32; Kulcsige: ApCsel 16:20 „Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: Ezek az emberek felforgatják a városunkat.”
Pál és Szilász megérkeznek Filippibe. Egy folyó mellett, ahol az imádkozás helye volt, elkezdték hirdetni az evangéliumot. Ennek hatására Lídia, egy bíborárus asszony családjával együtt megtér és megkeresztelkedik.
Igehely: Ézs 46:3-4; Kulcsige: Ézs 46:4 „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Valahol olvastam, hogy amikor Leonardo da Vinci festette Az utolsó vacsora c. festményét, akkor Jézus és az apostolok megfestéséhez az utcáról hívta be az embereket modellnek. Meglátott egy fiatal, szelíd ábrázatú embert, behívta, és róla festette meg Jézus képét.
Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”
Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar? Viszont figyelemre méltó ebben a helyzetben Dávid magatartása. Jogosan állíthatjuk, hogy az egész folyamat alapja az őszinte baráti bizalom Isten személyében. Dávidnak zsenge korától kezdve az Úr volt a bizodalma, ezért fordul most is hozzá, és nem a kevélyekhez, akikben már csalódott (5.v.).