Igehely: 1Móz 33:1–11; Kulcsige: 1Móz 33:10 „De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám.”
Nem élhetünk le egy életet haragban, megnemértésben, csalásban, mert annak súlyos, negatív következménye lesz. Először is reánk, aztán a környezetünkre is. Akár gyilkosság is lehet belőle, mint az első testvéreknél (Kain és Ábel).
Igehely: 1Móz 30:29–43; Kulcsige: 1Móz 30:30b „Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.”
Minden embernek vannak képességei, tehetsége, amit arra kapott, hogy kamatoztassa. Már gyermekkortól kezdve látjuk, kinek mire van nagyobb hajlama. Az évek folyamán pedig van lehetőség fejleszteni annyira, hogy valaki magát és teljes családját is el tudja tartani vele.
Igehely: 1Móz 29:10–19; Kulcsige: 1Móz 29:14 „Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.”
Vannak esetek, amikor kiderül valakiről valami rossz, és azt szeretnénk, hogy azon nyomban megkapja méltó büntetését. Van példa a Bibliában is arra, amikor a büntetés azon nyomban bekövetkezett: amikor kiderült, hogy Anániás és Szafira hazudott, azonnal holtan rogytak le az apostolok lába előtt.
Igehely: 1Móz 28:10–22; Kulcsige: 1Móz 28:17 „Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.”
Úton vagyunk és az életútunkon több megálló is van. Van pályaválasztás, párválasztás, letelepedés, lakás-, autóvásárlás stb. Nagy szükségünk van ilyen helyzetekben biztos vezetésre. Isten a javunkat akarja, és ő vezet bennünket, ha elfogadjuk. Neki nagyon sok módszere van.
Igehely: 1Móz 27:14–30; Kulcsige: 1Móz 27:24 „De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok.”
Mennyei Atyánk az áldások fő forrása: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás” (Jak 1:17). Csodálatos, ahogy mennyei Atyánk felhasználja testi atyáinkat is, hogy továbbítsa áldását.
Igehely: 1Móz 25:21–26, 27:35-36a; Kulcsige: 1Móz 25:26a „Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva.”
Az újszülött megérkezését sok módon ünneplik, de az ajándékozás nem marad el. Egy ajándék, ami egy életen át kísér, az a nevünk, amit a szüleinktől kapunk. Hogy milyen nevet kapunk, az több mindentől függ: a szülők vágyától (tovább vigyék a szülők nevét), kultúrától, a név jelentésétől, stb.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.