2025. szeptember 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Helyre kell tenni a dolgokat!

Igehely: ApCsel 17:22–34 Kulcsige: ApCsel 17:28 „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: «Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.»”

Az igaz Isten ismeretlenül is tisztelhető bizonyos mértékben, de feltétlenül szükséges személyesen megismernünk Őt és számunkra készített ajándékait (Jn 4:22).

Ő figyelemmel kíséri az emberek dolgait, ügyeit, szükségeit! Megváltást készített számunkra a bűneinkből, elrontott életünkből. Mindenütt jelen van. Nem helyhez és időhöz kötött, hanem mindenek felett áll!

Istennek nincs szüksége ránk, sem szolgálatunkra, hanem fordítva: nekünk van életbevágóan nagy szükségünk Rá és kegyelmére. Nem szenved hiányt semmiben sem (Zsolt 50:10–12). Ő ad mindenkinek, akinek akar, életet, leheletet és mindent. Ő a szuverén Teremtő és a mindenség Fenntartója, az egész világtörténelem korlátlan Ura és Irányítója. Kijelenti magát az embernek, hogy Őt személyesen megismerje, elfogadja.

Az istenválogató és -váltogató embereknek szükségük van megtérésre, az igazi, új, teljes életre és annak fenntartására. El kell fogadnunk és szolgálnunk a világmindenség Teremtőjét, Fenntartóját, Urát és Bíróját.

„Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik!” (Ézs 44:7)

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

… a megtisztulás

Igehely: Zsolt 66:8–12 Kulcsige: Zsolt 66:10 „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.”

Életminőségünk a véredényeink megtisztulásától is függ. Szívünk tisztaságától függ a lelki egészségünk, örök üdvösségünk.

Istenünk tisztító szándékkal próbákat engedhet ránk. Azok megvilágítják előttünk bűneinket, gyengeségeinket, hibáinkat. De a belé vetett hitünk mértékét is. A próbák mélyebb bölcsességre tanítanak;élesítik szellemi látásunkat;érettebbé tehetnek minket (Zsolt 17:3; Zsid 12:11). Az Úr nem hagyott magunkra bennünket lelki-szellemi rabságunkban. Tűrőképességünk határait feszegette. A szélsőséges körülményeken átvezetett. Kiszabadított azokból, felüdített bennünket. Életben tartott, szabadságra juttatott (2Kir 19:35–36; Zsolt 18:17–20; Ézs 43:2).

Fájdalmunkat enyhíti, keserűségünket oldja, amikor Isten magasztalásába fogunk. Lecsendesedünk, és más szemmel fogjuk látni saját életünket, a jövőnket is.

Isten úgy tisztít bennünket, mint az ötvös az ezüstöt, mindaddig, amíg Krisztus képe tisztán nem látható bennünk, rajtunk.

Mikor és hogyan tapasztaltad utoljára a megtisztulásod felüdítő hatását?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?