2025. szeptember 3., szerda

DÉLELŐTT | 
… az edények

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?

Mint Isten gyermekei, tiszta edények kell legyünk. Imádkozzunk ma azért, hogy megőrizhessük szívünk tisztaságát lelkünkkel és elménkkel együtt minden felelőtlenségtől, hűtlenségtől, ridegségtől és felszínességtől. Az edényeket, amiket használunk, naponta tisztítjuk. Naponta eszünk a tányérunkból, iszunk a poharunkból, nem csak nagy napokon, ezért a házirendünkben ismerős a mosogatás. Ne irtózzunk a lelkileg történő mosogatástól, amit mi kell elvégezzünk azért, hogy tisztán tartsuk magunkat!

A kirakatba, a vitrinbe rakott edények sokszor már dísztárgyakká válnak, de mi hasznosak kell maradjunk az Úrnak, olyan megszentelt edények, amelyek minden jó cselekedetre alkalmasak. Imádkozzunk ezért is, hogy ez megtörténjen velünk!

Tóth Zoltán

DÉLUTÁN | 

Keressétek az Urat, és építkezzetek!

Igehely: 1Krón 22:17–19 Kulcsige: 1Krón 22:19 „Most azért keressétek szívvel-lélekkel Isteneteket, az Urat! Lássatok hozzá, és építsétek föl Istennek, az Úrnak a szentélyét, hogy bevihessétek az Úr szövetségládáját és az Isten szentélyének az edényeit abba a templomba, amely az Úr nevének tiszteletére épül.”

Az első templom építése előtt Dávid király arra szólította föl a népet, hogy szívvel-lélekkel keressék Istenüket, az Urat. Ez egy őszinte közeledés a bensőséges kapcsolat elérésére. Lehet Istent felületesen, formálisan, rutinosan is keresni, hozzá közeledni. Ne így tegyük, ne ezt válasszuk soha, hanem evezzünk ki a mély vizekre, az igazi áldásokat ne a felszínen keressük!

A templomépítés Isten földi lakóhelyének a létrehozása volt, nem egy közönséges lakóházé. A templomban volt a szentély és a szentek szentje is, benne az Úr szövetségének ládájával. Szenteljük meg mi is szívünkben Urunkat, Megváltónkat, tanítson Ő minket Lelke által, kérjük ezt tőle!

A templom Jeruzsálemben, Izráel népe közt volt. Ha külön helyen is, de Isten köztük lakott. Köszönjük meg Megváltónknak, hogy Lelke által bennünk lakik, testünket az Ő templomává tette, bennünk él, velünk van. Legyen hálás a szívünk ezért a kiváltságért, amit az újszövetség részeseiként nekünk adott! Ne feledjük soha, hogy Ő ennyire szeretett minket, ezért szeressük Őt mi is teljes szívünkből!

Tóth Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Jn 20:24–29 Kulcsige: Jn 20:25 „A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

A feltámadást racionálisan bizonyítani, és ez alapján hitelesnek elfogadni ma sem lenne könnyű feladat. Tamásnak is volt oka a hitetlenségre, de volt oka reménykedni is Jézus feltámadásának bizonyosságában. Hiszen Jézus maga is több alkalommal tett utalást halálára és azt követő feltámadására. Bizonyíték lehetett az üres sír, amit maga is megnézhetett volna, hiszen napok álltak rendelkezésére. A tanítványok tanúságtétele is meggyőzhette volna, hiszen évekig voltak társak, láthatta életüket, jól ismerte őket.