2025. október 1., szerda

DÉLELŐTT | 
A körülményekhez illeszkedő missziós stratégia

Igehely: ApCsel 18:1–4 Kulcsige: ApCsel 18:3–4 „Mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket.”

Amikor Pál új missziós területre érkezett, tájékozódott az ott lakó emberek istenismeretéről. Onnan kezdte, ameddig a helyiek eljutottak. Arra épített, azt kezdte meg átalakítani, helyesbíteni és gazdagabbá tenni.

Sehol sem kerülte ki a saját népét. Elkötelezett volt irántuk. Miután rájuk bukkant, feltétlenül velük kezdte a munkát. Ismerkedés után az Ószövetség alapján bizonyságot tett nekik Krisztusról. Igyekezett meggyőzni őket a Szentlélek bölcsességével és hatalmával. Ez gyakran hitvitához vezetett. Kerülte a személyeskedéseket. Ettől kezdve az evangélium fogadásához illeszkedett missziós stratégiája. Ha kitartón, tömegesen káromolták Krisztust vagy hirdetőit, akkor szakított velük. A hangsúlyt áthelyezte a fogékony nemzetekkel való foglalkozásra.

Pál mindig figyelembe vette a konkrét helyi körülményeket is. Közben figyelt a Szentlélek vezetésére, a lelki munka kibontakozásának alakulására is.

Helyes missziós tevékenység nélkül nincs növekedés. Ismerkedés után tanúskodjunk Krisztusról a Biblia és saját megtérésünk alapján. Hassunk az emberekre a Szentlélek szeretetével és vezetésével!

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

… a dicséret

Igehely: 1Pt 1:3–9 Kulcsige: 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”

Az áldott Atya nagy irgalmából újjáteremtett minket az érési folyamatban levő reménységre. Ezt Fiának feltámadása által vitte végbe. Az említett újjászületés következtében megigazult állapotba, Isten fiainak kiváltságos helyzetébe jutottunk, isteni tulajdonságokat nyertünk, valamint a bővölködő, tiszta és megdicsőült élet lehetősége tárult ki előttünk, amit régóta sóvárogtunk.

Élő és éltető reménységünk az Istennel tölthető örök életre vonatkozik. Magában foglalja az el nem múló, el nem tulajdonítható, el nem pusztítható, bűntől és folttól mentes, állandó értékű örökségünket is. Ezt a mennyben fogjuk átvenni, de már most készen áll. Az Úr őriz minket hit által, és az elképzelhetetlenül drága, gazdag és fenséges örökségünket is.

Következetesen felkészít Jézus Krisztus megjelenésére hitünk próbák általi erősítésével. Közben örvendezünk, meg kissé szomorkodunk is a különféle kísértések, próbák között. De mindig felülkerekedik a kimondhatatlan, megdicsőült öröm az elért üdvösségünk miatt.

Miért értékesebb a megpróbált hitünk az elméletinél? Milyen elismerést fog kapni Jézustól?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 5:1–6 Kulcsige: 1Kor 5:5 „Átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

A gyülekezetben megtűrt bűn fertőzi a közösséget, megszomorítja azokat, akik a szentség útján járnak. Nem emberi ítélkezésről beszél itt az apostol, hanem a Lélek által kapott tekintélyről, amellyel a szentek közösségét ruházza fel az Úr. Lelepleződik a nyílt vagy titkos bűn. Ahhoz, hogy a bűnös megtérjen, szükséges, hogy a közösség elhatárolódjon a bűntől. A korinthusi hívők ahelyett, hogy a helyreállás érdekében ideiglenesen kiközösítették volna a megtérni nem akaró bűnöst, dicsekedtek a bűnnel, és védték a vétkest. Pedig „Vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály, Jónás könyve).