Igehely: Mk 10:1–12 Kulcsige: Mk 10:7–8 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.”
Amit megtanulhatunk Jézustól: Ahol Ő van, ott mozgás van. Azt olvassuk: „Onnan útra kelve elment…” Sok fejezet kezdődik így, vagy fejeződik be hasonló kifejezéssel. Jézus úton van. Miközben arra koncentrál, hogy az Atyja akaratát tegye, enged a Szentlélek késztetésének, akiről ez van megírva: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született” (Jn 3:8). Tehát nemcsak a Szentlélek mozog, hanem az is, akit Ő késztet: az is mozog, megy vele együtt!
Jézus találkozott az emberekkel. Volt, hogy Jézust a Szentlélek a pusztába vitte, távol az emberektől, távol mindentől, ami emberi. Ott készítette fel arra a szolgálatra, amit az emberek között kellett végeznie. Ezt követően Jézus az emberek közé ment, ők pedig jöttek hozzá. Ő találkozási pont volt az Atya és az ember között: „Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14:9). Lehetett az álnok farizeus, aki próbára akarta tenni, vagy vámszedő, akinek már elege volt saját bűnös életviteléből, vagy tanítvány, aki éhesen figyelte, mit tanulhat a Mestertől – Jézus szolgált felé.
Vannak, akik rendszeresen sportolnak, építik a testüket és kicsit a lelküket is. Mások rendszeresen eljárnak kikapcsolódni. Megint mások a számítógép előtt töltik idejük nagy részét. Sokféleképpen lehet rendszeres életet élni. Jézus a szolgálatban volt elkötelezett. Az Ő szolgálata az Atya akaratának betöltése, az emberek üdvösségének munkálása volt. Arra tette fel földi életét, hogy kibékítsen bennünket az Atyával. Ez a szolgálata mutatkozott meg abban is, amikor a farizeusokkal vitatkozott a házasság kérdéséről. Világossá tette Isten eredeti szándékát, és azt, hogy a bűn mennyire el tudja torzítani ezt. A szolgálata a kereszten csúcsosodott ki, ahol halála, majd ezt követő feltámadása révén a bűn és a halál végleges vereséget szenvedett mindazok számára, akik elismerik, hogy szükségük van Isten kegyelmére.
Mi vagy ki motivál téged a mindennapokban? Mennyire engeded, hogy téged is mozdítson Isten Szelleme? Elérhető vagy-e, hogy mások Jézussal találkozhassanak? Mi a te szolgálatod, amit rendszeresen végzel?
Lisztes Tibor
Kérjük az Urat, hogy a Vele való egységünk sokakat hitre vezessen! – Jn 17:21
Gyakorold az értékelést! – 2Sám 1:17–2:17 (Ef 4:32)
A megigazulás útja
Igehely: Róm 5:12–21 Kulcsige: Róm 5:16 „Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra.”
Pál apostol összehasonlítja Krisztust Ádámmal. Ádám Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, míg Krisztus valóságosan Istennek formájában volt. Ádám zsákmánynak tekintette, hogy olyan legyen, mint az Isten, Krisztus viszont nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő. Míg Ádám önmagában felfuvalkodott és engedetlen lett, addig Krisztus megalázta magát és engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
Jézus születése megrendítő szegénységben és nélkülözésben történt. Első fekvőhelye a jászolban volt, amelyből ökrök és szamarak ették a szénát. Szegényes alacsonyrendűsége végigvonult egész életén. Nem is törekedett hatalomra, dicsőségre. Tudatosan lemondott mindenről, ami naggyá tehetné az embert. A legnyomorultabbak társaságát kereste. Életútja legvégén pedig a fájdalomnak, a szegénységnek, a szégyennek, a gyalázatnak valami egészen elképzelhetetlen pokoli sötétségébe szállt alá. Sőt, még a feltámadása is olyan csendben, elrejtetten történt, hogy ellenségei tudomást sem vettek róla.
Jézus nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak (Mt 20:28). Első eljövetelekor nem uralkodni jött, hanem szolgálni. Azt tanította: „Aki közületek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. Mert az Embernek Fia sem azért jött, hogy Neki szolgáljanak”. Szolgálatunkra vár a körülöttünk növekvő nyomor! Az egymásnak való szolgálat nem könnyű dolog, de erre tanít minket Krisztus. „Szeress és szolgálj amíg lehet, ki tudja meddig tart életed!”
Jézus nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (Lk 9:56), hanem, hogy megtartsa. Ha valakinek vesztét kívánod, „nem tudod, minémű lélek lakik benned”! Nem azért vagyunk itt, hogy elveszítsük egymást! Nem dobhatsz vissza kővel, nem rázhatod az öklöd, nem kérhetsz tüzet az égből, mert Jézus sem ezért jött. És azért sem jött, hogy kárhoztassa a világot (Jn 12:47). Ő megváltani született meg, megszabadítani, kifogni Isten haragját és levezetni azt a Golgotán. (1Jn 4:9)
Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket a megtérésre (Lk 5:32). Ő a századik elveszett juhért jött, hogy megkeresse és megtartsa. Bűnbánattal, oda sorolhatod magad velem együtt a bűnösök közé. Így Jézus a te Urad és Megváltód lehet.
Borzási István
