Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”
A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát. Nem mindenki Istennek tulajdonítja, ha jól sikerült valami, ha meggyógyult egy betegségből, ha megmenekült valami rossztól.
Kívánatos lenne, ha meglátnánk Isten jóságát az életünkben, és ez megtérésre, szent életre serkentene. Mert csak így fogunk tudni mi is jóságosak lenni, és szívesen jót tenni másokkal. A mi jóságunk, szívességünk Isten jóságából fakad, abból táplálkozik.
Hogyan segít neked a Krisztuskövető életben Isten irántad való jósága? Miért könnyű vagy nehéz jóságosnak lenni másokkal?
Kelemen Szabolcs Dániel
Kiszolgáltatta őket az Isten
Igehely: Róm 1:18–25 Kulcsige: Róm 1:24 „Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.”
Pál apostol olyanokról ír a római levélben, akik elfordultak Istentől, és nem vették komolyan az odaszánt életet. Pedig a teremtett világ értelmes vizsgálata révén is eljuthattak volna arra a meggyőződésre, hogy mindez mögött a Teremtő van. Éppen ezért nincs mentségük. Megismerték Istent, és mégsem dicsőítették Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkozásukban, és értetlen szívük elsötétedett (Róm 1:21). Azokat, akik elfordultak ily módon Istentől, Isten is kiszolgáltatta saját gonosz és tisztátalan vágyaiknak, kívánságaiknak, hogy meggyalázzák egymás testét.
A kegyelemnek is van határa, és aki túllépi, az csak Isten ítéletére számíthat. Van, hogy Isten szól és hív valakit a megtérésre többször is, de eljön egyszer az utolsó hívás, amit, ha nem vesz komolyan az ember, akkor csak egyre jobban megkeményedik a szíve, és egyre mélyebbre süllyed a tisztátalanságban is.
„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsid 12:15). Vegyük komolyan Isten figyelmeztetését!
Kelemen Szabolcs Dániel