Igehely: Jak 1:2–4 Kulcsige: Jak 1:2 „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek.”
Vasárnap reggelhez hasonlóan ma is az örömnek egy különleges forrásáról elmélkedhetünk, mégpedig a kísértésekből fakadó örömről. Természetesen nem annak örülünk, amit magával hoz a kísértés – frusztráció, feszültség, félelem – sem annak, amivel fenyeget – bűn, bukás, csalódás. Csak akkor tarthatjuk teljes örömnek, amikor különféle kísértésekbe esünk, ha sikeresen felülkerekedünk rajtuk. Jakab kifejezetten úgy beszél a kísértésről, mint aminek ellen lehet és kell állni. Az ilyen győzelmek olyan lelki erényeket munkálnak ki bennünk – kitartás, elszántság, állóképesség –, amelyek a további kísértések legyőzésében segítenek. A kísértéssel és következésképpen a bűnnel való harcra nem úgy kell tekintenünk, mint vég nélküli küszködésre, hanem mint lépcsőzetes fejlődésre, ahogy egyre inkább tökéletesek, hibátlanok és fogyatkozás nélküliek leszünk (Jak 1:4).
Kedves Olvasó, hívlak arra, hogy minden mai kísértésre úgy tekints, mint lelki megerősödésed lehetőségére és örömöd forrására!
Szűcs Zsolt
Ne tűrd meg! Ne nézd el! Ne tétovázz!
Igehely: 1Móz 19:1–17 Kulcsige: 1Móz 19:15–16 „Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az Úr megszánta őt. Kivitték, és otthagyták a városon kívül.”
A boldogulási lehetőségek olyannyira magukkal ragadták Lótot, hogy hajlandó volt megtűrni azt a romlottságot, amiről Sodoma közismert volt már odaköltözésekor is. Abból, ahogy az angyalokkal bánt, látható, hogy Lót nem értett egyet a sodomaiak életstílusával, de annyira közömbössé vált romlottságuk iránt, hogy leányait is kész volt olyan férfiakhoz adni feleségül, akik erőszakoskodni akartak vendégeivel. A város pusztulása már a küszöbön volt, és ő még mindig tétovázott hátrahagyni jólétének forrását.
Vajon milyen kompromisszumokra vagyok hajlandó, hogy kényelmesebben élhessek? Mit lennék képes elnézni, elhallgatni, eltűrni vagy elszenvedni azért, hogy megszerezzek vagy megtartsak egy kívánt munkahelyet, bevételt, üzleti lehetőséget? Milyen keresztyén meggyőződésemről tudnék lemondani családi vagy baráti kapcsolatok érdekében?
Földi előnyöket mennyeiek elé helyezni sohasem igazolható, és mindig lelki kárral fog járni. Imádkozzunk józan gondolkodásért a kompromisszumok kísértéseivel szemben!
Szűcs Zsolt
