Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”
Emlékszem, körülbelül 10 éves lehettem, amikor édesapám elvitt Erőss Zsolt előadására. Azelőtt is hallottam a magas hegyekről, a Himalájáról, hogy milyen nehéz azokba a magasságokba feljutni. De amikor az ő beszámolóját hallgattam, láttam a képeket és a videókat, amelyeket készített, akkor jobban megértettem, hogy mivel is jár egy ilyen expedíció. Hiszen találkoztam valakivel, akinek már sikerült eljutni a Föld legmagasabb pontjára. Hasonló dolog történik, amikor Istennel találkozunk. Mi nem tudjuk, hogy mit jelent igazán Istennek tetszően élni. Bár nem lettem profi hegymászó azáltal, hogy Erőss Zsolttal találkoztam, de amikor Istent megismerjük, Ő kegyes életű emberré tud tenni minket. Ő azáltal változtat meg, hogy megismerjük Őt, hiszen megad nekünk mindent, amire szükségünk van a változáshoz.
Péter a levelében azt is leírja, hogy miért van különösen szükségünk erre a változásra. Azért, hogy „megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” A mai világ mindent azonnal akar. A cégek versenyeznek, hogy ki milyen gyorsan tudja kiszállítani a megrendelt terméket. A reklámok és az interneten felugró ablakok is azt sugallják, hogy mindent ragadj meg azonnal. Az emberek olyan kereseti forrás után néznek, amely minél gyorsabban minél több pénzt tud nyújtani. És mindez könnyen beszippanthat minket, Isten embereit is.
Mi egyedül képtelenek vagyunk nemet mondani a kívánságoknak, nem tudunk uralkodni az érzelmeinken, szeretnénk minden lehetőséget a saját kényelmünkre és jólétünkre használni. Az egyetlen lehetőségünk ebből teljesen megváltozni az, ha egy új természetet, Isten természetét kapjuk meg. Annak a természetét, aki „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel”, sőt az életéről is lemondott, hogy minket megmentsen. Ezt a természetet úgy kaphatjuk meg, ha keressük Istent és minél jobban megismerjük Őt. Ebben az „ismeretben önuralmat” nyerhetünk.
Mennyire ismered Istent? Kutatod minden nap az Ő személyét? Megkaptad már tőle az Ő természetét? Hogyan állsz az önmegtartóztatással?
Kovács Patrik
Adjunk hálát, mert Krisztus él és uralkodhat a testünkben! – Gal 2:20
Aki éber és józan, készül az elragadtatásra – 1Thessz 5:1–28 (1Thessz 5:23–24)
Isten áldása a parancsolatok megtartóin
Igehely: 3Móz 26:1–13 Kulcsige: 3Móz 26:3–4 „Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok, és teljesítitek azokat, akkor esőt adok nektek a szokott időben, a föld megadja termését, és a mező fája is megtermi gyümölcsét.”
Amikor még kisgyermek voltam, néhányszor megtörtént, hogy a szüleim megjutalmaztak, ha szófogadó voltam. Sőt volt, amikor előre megmondták, hogy jutalmat kapok a nap végén, ha aznap engedelmes leszek. A szüleim ugyanúgy szerettek akkor is, ha rosszul viselkedtem, de a szófogadatlanságnak mindig következményei voltak.
Hasonlóan a mi mennyei Atyánk is figyelmeztet arra, hogy engedelmeskedjünk neki. Nem fog kevésbé szeretni, ha nem tartjuk meg a parancsait, sem jobban szeretni, ha engedünk azoknak. De az engedetlenségnek ára van, és ezzel megvonjuk magunkat Isten áldásaitól. Az izráeliek nem bíztak Istenben, amikor a megígért földért kellett harcolniuk. Az engedetlenségük miatt büntetés következett: ők nem, csak fiaik mehettek be évekkel később az Ígéret földjére.
Sokszor úgy látjuk az Atyát, mint egy kegyetlen, szeretetlen Istent, aki sajnálja tőlünk mindazt a jót, amit adhatna nekünk. De ha jobban megvizsgáljuk, akkor Ő egy szerető szülőhöz hasonlóan figyelmeztet és vezet, hogy ne az engedetlenség következményeit kelljen elszenvednünk, hanem élvezhessük az engedelmesség áldásait.
Isten áldása viszont nem feltétlenül jelent földi jólétet, gondtalan életet. Jakab apostol így ír: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez” (Jak 1:2–3). Hogyan egyeztethető ez össze Isten áldásaival? Van, amikor a lelkünknek és a hitünknek szenvedésre van szüksége, hogy megerősödjön. Isten ad egy bosszantó munkatársat, hogy megtanuljuk szeretni azokat, akik nem szeretnek minket. Egy betegséget, hogy megálljunk, és többet legyünk Istennel. Neki nem a testünk, hanem a lelkünk jóléte az elsődleges. A kérdés az, hogy meglátjuk-e a nehéz helyzetekben azt, hogy mi Isten áldása épp abban a próbában.
Engedelmes vagy Istennek? Keresed-e mindennap a vele való kapcsolatot, hogy megértsd, akaratát? Elhiszed, hogy Ő egy szerető Isten, aki a legjobbat szánja neked? Mi történik, ha mégis szenvedés ér? Meglátod-e Isten áldását ezekben? A testi vagy a lelki jóléted számít igazán?
Kovács Patrik
