Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.
Néha mi is úgy érezzük, hogy Isten válasza késik. Dávid története arra bátorít bennünket, hogy hittel és bizalommal legyünk, amikor egy-egy helyzetet képtelenek vagyunk megérteni. Bízzunk abban, hogy az Ő akarata és időzítése tökéletes, akkor is, amikor Dávidéhoz, akkor is, amikor Istvánéhoz hasonló dolog történik velünk. Reményre és türelemre int ez a példa: várjunk Istenre, mert Ő nem feledkezik meg rólunk. Nem téved, csupán a mi értelmünk és a helyzetre való rálátásunk hiányos. Amikor Isten megengedi a szenvedést vagy a tragédiát, azzal dicsőségét munkálja rajtunk, és irántunk való szeretete sem halványul.
Hogyan válhatsz hűségesebbé és türelmesebbé, miközben Isten ígéreteire vársz? Mit tanított neked ez az út, amely Dávidot a trónra vitte, arról, hogy bízz Isten időzítésében?
Mezei Tamás
Nem hagyja népét elpusztulni
Igehely: 5Móz 4:25–31 Kulcsige: 5Móz 4:30–31a „Ha nyomorúságban leszel, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened.”
Ma esti igeszakaszunkban láthatjuk Isten elkötelezettségét népe iránt: amikor elfordulnak tőle, az Ő szeretete és irgalma változatlan. Megígéri, hogy nem mond le róluk, nem hagyja el népét. Helyreállítja őket, ha teljes szívükből és lelkükből keresik az Urat, Istenüket.
Ez a szakasz emlékeztet bennünket Isten végtelen jóakaratára, és arra, hogy bármilyen messzire is megyünk, Ő teljes mértékben készen áll arra, hogy karjaiba fogadjon bennünket. Ki többször, ki kevesebbszer, de néha mindannyian úgy hisszük, hogy Isten távol van tőlünk, pedig Ő közel van, és nem a jóságunk vagy érdemeink miatt jött közel, hanem a szeretete és kegyelme miatt.
Ez a szakasz azzal a felismeréssel vigasztal, hogy Isten szeretete és irgalma soha nincs távol tőlünk, még akkor sem, ha mi messzire tévednénk.
Hogyan keresheted Istent teljes szíveddel a mindennapjaidban? Mit jelent számodra Isten állhatatos odaadása az Ő népe iránt?
Mezei Tamás
