2024. szeptember 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jákób letelepszik

Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”

Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá. Tisztáztuk a félreértést, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól. Azon az estén hálás szívvel és nagy örömmel tudtam dicsérni az Urat.

Így érezhetett Jákób is. Haladt előre az Isten által kijelölt úton, érezve a Mindenható megújuló szövetségét, de a bátyjával szemben elkövetett bűne nyomasztotta a lelkét. Alázatosan, de nagy örömmel fogadta bátyja megbocsátó ölelését. Megbékélve, de a kijelölt cél felé önállóan indult tovább, amíg elérte Kánaán földjét. Földet vásárolt, hogy letelepedése szabályos legyen. Oltárt állított Istennek.

Vajon azon az úton járunk, amit Isten kijelölt a számunkra? Tudunk-e bocsánatot kérni vagy megbocsátani?

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Egy istenfélő százados hite

Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:10 „Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.”

Egy pogány ember példáját állítja elénk a Szentírás. Egy római századosét, aki a megszálló hadsereg tagja volt. Mit tanulhatunk egy pogány katonától?

Emberséget. Mélységes együttérzése áthidalta a közte és a szolgája közötti társadalmi különbséget. Nem táplálta a zsidók és a rómaiak közötti feszültséget sem. Zsinagógát épített a településén. Vajon mi hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? A főnökhöz, a beosztotthoz, a szomszédhoz, a hajléktalanhoz? Zavaró tényezőnek vagy Isten képére teremtett embernek látjuk-e őket?

Alázatot. Nem hivatkozott rangjára, érdemeire: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7:6b)!

Hitet. Elhitte Jézus hatalmát, szavának erejét, a római császár hatalma elé helyezve őt. Elhitte, hogy ha Jézus szól, csoda történik, még akkor is, ha személyesen nincs a beteg mellett. A gyógyulás megtörtént, a szolga újra egészséges lett.

Jézus gyógyító ereje ma is működik, ha olyan hittel és alázattal kérjük tőle, mint ahogy a kapernaumi százados tette ezt kétezer évvel ezelőtt.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.