Igehely: 1Móz 30:29–43; Kulcsige: 1Móz 30:30b „Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.”
Minden embernek vannak képességei, tehetsége, amit arra kapott, hogy kamatoztassa. Már gyermekkortól kezdve látjuk, kinek mire van nagyobb hajlama. Az évek folyamán pedig van lehetőség fejleszteni annyira, hogy valaki magát és teljes családját is el tudja tartani vele.
Jákób sem hagyta magát, forgott az esze és járt a keze. Észrevette a lehetőséget, és élt vele. Meglett az eredménye.
Mai világunkban sok lehetőség van, amit észre kell venni. El kell kezdeni, és ügyesen kell forgolódni, hogy munkánk hatékony, eredményes legyen. Ha egészségesek vagyunk, nem kerülhetjük el, hogy ne tevékenykedjünk. Akarjuk kamatoztatni tálentumunkat, kezdjük el, legyünk hűségesek abban, amit vállaltunk, amit ránk bíztak: „Aki hű a kevesen, a sokan is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokan is hamis az” (Lk 16:10).
Tudatában vagyunk-e már, hogy milyen területen kell szorgoskodnunk? Mennyire vagyunk hűek, tisztességesek, jó példák? Hadd halljuk majd egykor, mint a tálentumok esetén: „... Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25:21).
Egyed Ernő
Eutikus életrekeltése
Igehely: ApCsel 20:1–16; Kulcsige: ApCsel 20:10 „Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: «Ne zajongjatok, mert a lelke benne van.»”
Csodálatos, ahogy Pál apostol telve buzgósággal járt, utazott, prédikálta Krisztust. Kihasználva missziós körútjának utolsó istentiszteleti alkalmát, meghosszabbítja tanítását éjfélig. Hogy az ifjú Eutikus miért ült az ablakban – talán alacsony, kíváncsi ifjú volt, vagy nem volt már hely –, nem tudjuk. De a hosszú tanítás miatt mély álomban merült, és leesett a harmadik emeletről, úgy, hogy holtan szedték fel.
Úgy látszik, a nagy kiváltságok mellett ott vannak a nagy megpróbáltatások is. Ahol Isten jelen van, ott az ördög sem alszik. De milyen csodás, hogy egy ilyen zajongást, háborgást keltő helyzetben is ilyen hamar kiderül, hogy ki az erősebb, hogy kinek a szava érvényes. Pál ráborult, mint ahogyan a régi próféták tették, és megtörtént a csoda. Csodálatos, hogy egy ilyen megrázó esemény után életre kel a halott, megvigasztalódnak, és folytatódik az istentisztelet a kenyérmegtöréssel, a közösség ápolásával egészen virradatig!
Vágyjunk az Istennel és egymással való közösségre, készüljünk fel a zavaró tényezőkre is, és folytassuk a ránk bízott szolgálatot.
Egyed Ernő
Új hozzászólás