2024. október 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Jákób: ágyra felhúzott lábbal

Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”

Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?

Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.

Amikor érezte, hogy teste nagyon elgyengült, Jákób fontosnak tartotta meghagyni fiainak, hogy az Isten ígéretéről ne felejtkezzenek el. Isten a Kánaán földjét nekik ígérte, és ezt meg is fogja adni. Azt az áldást, amit kapott, továbbadta utódainak, ezt személyesen mindegyik gyermekének elmondta. Megáldotta őket.

Azt is tudta Jákób, hogy már véget ért az út, ezért rendelkezik afelől, hogy hova temessék el. Az ágyra felhúzta a lábát. Pál szavai jutnak eszünkbe: „futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:6).

Milyen úton halad az életünk? Milyen áldást hagyunk utódainknak örökségül?

Nagy György

DÉLUTÁN | 

Nyomorúság ellenére örömmel

Igehely: 2Kor 7:1–7; Kulcsige: 2Kor 7:4 „Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.”

Pál apostol arról számol be a korinthusi testvéreknek a levelében, hogy telve van vigasztalódással, és minden nyomorúság ellenére is csordultig van örömmel (4.v.). A 7. vers ad magyarázatot arra, hogy ez miért és hogyan lehetett így az apostol életében. A korinthusi testvérek pozitívan válaszoltak Pál levelére, amit Titusz is tanúsított. Ez váltott ki nagy örömöt az apostol életében. Mások vigasztalása tehát történhet közvetlen módon, az által, hogy valakinek a szomorúságát és bánatát valaki enyhíteni igyekszik. De történhet közvetett módon is, olyan formában, hogy Isten akarata és meglátása kerül az első helyre, és kész valaki bánkódni bűnei miatt, amelyekkel valamikor másoknak is szomorúságot szerzett.

Pál örömének tehát az alapja nem csupán az volt, hogy az intést fogadni tudták, hanem az a tudat is, hogy ez által a korinthusi testvérek az Atya Isten gyermekeinek bizonyultak, és az istenfélelem által teljességre juthat a megszentelődés az életükben (1.v.).

Fekete Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.