2024. október 24., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Harci helyzet szóban-tettben

Igehely: Zsolt 120:1–7; Kulcsige: Zsolt 120:3–4 „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!”

A zsoltáros nyomorúságban volt. Idegenben tartózkodott, ellenséges indulatú emberek között, akiknek rosszindulata szavaikban, beszédükben nyilvánult meg. Egy ideig tűrt, de mivel már régóta tartott a helyzet, nem bírta tovább: nyomorúságában az Úrhoz kiáltott.

Szóval, beszéddel is lehet ártani, sebezni. Az ilyen sebek gyakran tovább tartanak, és nehezebben gyógyulnak, mint a fizikai sérülés. Mit tegyünk, ha ilyenben van részünk? Viszonozni a sértést, keserűen visszaválaszolni könnyebb, mint tűrni és kedvesnek lenni. Gyakran választjuk a könnyebbik utat. Kérjük az Urat, hogy a Lélek – békesség, türelem, szívesség, jóság – gyümölcse ilyen helyzetben is megteremjen bennünk.

És ha nem a sebeket tűrő, hanem az okozó helyzetben találjuk magunkat? Szeppenjünk meg és hagyjuk abba, valljuk meg és térjünk meg. „A nyelvet az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az…” (Jak 5:8), de az Úr meg tudja. Krisztuskövetőkként mondjuk ezt: „Az Úr bölcs nyelvet adott énnekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel…” (Ézs 50:4 Károli)

Mit szoktál tenni, mikor szóval bántanak? Hát, amikor te bántasz?

Kovács József

DÉLUTÁN | 

A népek felett is Úr

Igehely: Zsolt 47:2–10; Kulcsige: Zsolt 47:2 „ Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!”

Ez a zsoltár költőien prófétikus. Beszél arról a szellemi valóságról, ami teljes mértékben a végidőkben teljesedik be. Isten a népek Istene. Mint király, a népek ujjongása és kürtzengés közepette vonul dicsőségesen (6.v.). Saját népének lába alá veti a nemzeteket (4.v.). A népek előkelői hódolnak Isten előtt, és elismerik minden nép uralkodójának (10.v.). Mi ezt a szellemi valóságot már most látjuk, és bátor hittel élünk a világban.

„Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!” (2.v.) A felszólításban benne van, hogy a népek ismerjék el Istent uralkodójuknak, és hogy ennek a ténynek ujjongva örüljenek. „Boldog nép, amelynek Istene az Úr” – mondja más helyen a zsoltáros (Zsolt 33:12). Ezt bizonyítja a történelem, és ezt igazolja a jelen. És fordítva is igaz. Szerencsétlen az a nép, amely elfordul Istentől. Ma este az a vágyunk, hogy nemzetünk és minden nemzet fogadja Istent Urának. Ezért imádkozunk.

„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani” (Zsolt 89:16). Majd minden térd meghajol a mi királyunk előtt (Fil 2:10–11). Ha akar, ha nem. De ezt most ujjongva tenni – igazi áldás. Te hogy vagy vele? 

Kovács József

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).