2024. október 16., szerda

DÉLELŐTT | 
Jerikó után ajjaj, Aj!

Igehely: Józs 7:1–12; Kulcsige: Józs 7:8 „Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt?”

Nagy siker után hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani az érdemet. Jerikó elfoglalása óriási siker volt. Egy nagy fallal körülvett várost bevenni ostromgépek nélkül, ez példa nélküli eset. A hihetetlen győzelmektől meg lehet részegedni, de néha nem is kell olyan nagy dolog, hogy ez megtörténjen. Ilyeneket mondunk: „Az én bizonyságtételemre megtért egy ember!” „Nekem nagyon erős bizonyságtételem van.” „Olyan szépen énekeltem, hogy ezért eljött valaki az imaházba, és hallotta Isten igéjét.” Olyan büszkék tudunk lenni ilyenkor magunkra, pedig nem a mi érdemünk a siker. Isten munkájának eredményét láthatjuk meg ezekben a győzelmekben, ha van bennünk elég alázat. Bár részesei lehettünk Isten munkájának, nem mi tettük, hanem ő.

Ákán is úgy gondolta, hogy ekkora győzelem után ki lehet engedni egy kicsit. Nem vette komolyan, vagy talán el is felejtette az Isten parancsát a zsákmány láttán. Úgy gondolhatta, hogy megérdemli, hiszen ő is ott volt a csatában, úgy gondolta, hogy keverhető az Isten dicsősége és Ákán dicsősége.

Amikor túlértékeljük a szerepünket Isten munkájában, abban a pillanatban alkalmatlanokká válunk arra. Erőtlenné válik a szolgálatunk, és jönnek a vereségek. Kinek adjuk a dicsőséget a győzelmeinkben? Istent dicsőítem a győzelmeim után?

Bognár Benjámin

DÉLUTÁN | 

A három ifjú a tüzes kemencében

Igehely: Dán 3:1–5, 8–28; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”

Ma nagyon sok munkahelyen, ha az ember feljebb akar jutni a ranglétrán, nemcsak a jó munkát várják el tőle, hanem a cég szellemiségét és irányelveit is magáévá kell tennie. Annak megfelelő életvitelt, gondolkodásmódot várnak el mindenkitől, különösen a felsőbb vezetőktől. A legtöbb munkahelyen nem keresztyén szellemiség uralkodik. A cég bálványát kell magukévá tenni, ha sokat akarnak keresni, vagy feljebb akarnak jutni. Ha ezt nem teszik, nem lesz magas fizetésük, vagy egyenesen mellőzni fogják őket. Ma ez a tüzes kemence vár azokra, akik nem értenek egyet a cég fékezhetetlen haszonéhségével, erkölcsi hozzáállásával, akik a munkahelyen is Istent képviselik, és nem a világ szerint gondolkodnak. Vagy elfogadom a cég bálványát, vagy nem fogok több pénzt hazavinni.

Mit teszünk ilyenkor? Rábízzuk magunkat Isten gondoskodására, és a „tűzbe vetnek”, vagy meghajolunk a munkahelyünk bálványa előtt az elfogadásért és a pénzünkért? Sadrak, Mésak és Abédnego nem törődtek a tisztségükkel, pozíciójukkal, sőt még az életükkel sem. Az volt a fontos nekik, hogy ne legyenek bálványimádók, csakis az élő Istent imádják. Nem mérlegeltek a pozíció megtartása vagy a hit megvallása között egy percig sem.

Bognár Benjámin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).