2024. november 9., szombat

DÉLELŐTT | 
Kérés, hívás, hit, remény… Minden az Úrban

Igehely: Zsolt 27:1–14; Kulcsige: Zsolt 27:13 „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”

Dávid zsoltára ez, megzenésítve is éneklik. Ismerjük Dávid életét, sok viszontagságon ment át életében. Ez a zsoltár nagyon bátorító, de vajon csak Dávidot bátorította? Az igeversek nagyon aktuálisak a ma emberének is.

Ha az Úr az én világosságom, erősségem, a gonoszokkal ő végez! Dávid tudta, hogy csak az Úr közelségében működnek ezek a dolgok, ezért kéri a 4. versben: „hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében.”

Dávid átélte az oltalmat a veszély idején, az egész zsoltár egy közeli kapcsolatra utal Istennel, és a tapasztalatait írja le. Kedves testvérem, te milyen kapcsolatban vagy az Úrral? Van-e akkora bizalmad, hited, hogy ha szüleid el is hagynának, az Úr gondoskodik rólad? Vagy inkább azt keresed, hogyan lehetne a világ felé hajolni úgy, hogy még megmaradj Isten közelségében? Sajnos, azt kell mondanom: ez nem működik! Ha a világ felé tekintesz, háttal vagy az Úr felé, és távolodsz, akkor is, ha te ezt nem észleled, és előbb vagy utóbb magával ragad a világ. Ma még van lehetőség változtatni!

Úgy gondolom, mindenki szeretné, ha a 13. vers beteljesedne, és örömmel mondaná, hogy: „hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén”.

Pardi Benjámin Attila

DÉLUTÁN | 

Az elhunytak sorsa

Igehely: 1Thessz 4:13–18; Kulcsige: 1Thessz 4:16 „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak.”

Pál apostol Isten kijelentését tárja elénk. Lerántja a leplet arról, ami eltakarná a túlvilágot, betekintést nyerünk annak a világnak a titkaiba, amely felé mindannyian haladunk. Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk az elhunytak sorsa felől. Nincs más isten, aki ennyire részletesen és világosan közölné az emberrel, hogy mi vár rá halála után. Dicsőség neki ezért!

Jézus Krisztus nem a fizikai haláltól váltott meg, hanem a kárhozattól. „Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsid 9:27a, Károli), de aki Krisztushoz tartozik, abban a reménységben hal meg, hogy a bűn büntetését ő már elszenvedte. Az Ige kijelenti, hogy a meghalt és feltámadt Jézus Krisztussal együtt Isten a halottakat is előhozza, azokat, akik hittek benne. Ez az a tény, ami biztos alapot ad a halál utáni örök életbe vetett reménységünknek. Aki hisz Jézusban, az részesülni fog az ő megváltó halála és feltámadása áldásában.

Csak átutazók vagyunk ezen a földön. Bár tervezünk, célokat valósítunk meg, életünk egy szempillantás alatt véget ér. Csupán egyetlen dolog marad meg: amit Jézusért tettünk. Ő kijelenti magáról: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11:25-26)

Kulcsár Efraim

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).