2024. március 30., szombat

DÉLELŐTT | 
A feltámadástól való félelem

Igehely: Mt 27:62–66; Kulcsige: Mt 27:63–64 „És így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

Elolvasva ezt az igét egy furcsa kérdés fogalmazódott meg bennem: Miért kell félni attól, ami amúgy sem következhetik be? Legalábbis az ő hitük (hitetlenségük) szerint. Talán észbe kaptak, hogy amit Jézus addig mondott, az mind beteljesedett? Vagy rájöttek – a százados vallomását hallva – hogy bizony ez az ember Isten Fia volt? Nem tudom, mi történt, de az igazságon kívül bármit szívesen meghallottak, elfogadtak. Beigazolódott rajtuk Jézus szava: „Ti az ördög atyától valók vagytok.”

Jézusra azt mondani, hogy csaló! Nem semmi! Inkább őriztetik a sírt, semhogy higgyenek Jézusnak. Nem kellett sokat várniuk, Jézus Krisztus legyőzte a pokol és halál összes hadát. Katonai őrség, lepecsételt sír számára semmi akadályt nem jelent. Ő Isten Fia, aki meghalt bűneinkért, és feltámadt megigazulásunkért. Ma még azt énekeljük: „Fekszik sírkő alatt Jézus Megváltónk”, de holnap reggel: „El a követ, Jézus él! Halleluja, Jézus él!”

Elgurul a kő a sírról, a hitetlen szívekről is, ahol a feltámadt Jézus megjelenik. Aki Krisztus halálával eggyé válik, annak az ő feltámadásában is része lesz. Ámen.

Simon András

DÉLUTÁN | 

Temetése

Igehely: Ézs 53:9; Mt 27:57–61; Kulcsige: Ézs 53:9 „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.”

Jézus a világ összes bűneinek terhét a vállain hordozta, sok kínnal és megaláztatással együtt. Rövid idő alatt kilehelte lelkét, pontosabban letette életét az Atya kezébe. A katonák Őt is úgy kezelték, mint a másik két gonosztevőt, gondolva: közéjük tartozik. A bűnösök közé akarták eltemetni, de Isten a gazdagok közé juttatta halála után. Arimátiai József a maga új sírjába helyezte. Akinek fontos volt, amíg élt, most, a halála után is Isten Fiához méltóan kezelte.

Isten szava az utolsó vesszőig és pontocskáig beteljesedik. Nem az a döntő, mit akarnak az emberek, hanem az Ő terve: „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul” (9.v.). Jézusnak még a temetése is üzenetet hordoz. Isten mindent a kezében és irányítása alatt tart, még a halálunk után is Ő dönt felettünk és rendelkezik felőlünk, „Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14:8).

Akik Jézust igazán szerették, azok mindvégig kitartottak mellette. Nem szégyellték megvallani Őt, nem féltek az ellenségtől sem. Legyünk mi is ilyen hűséges követői! Éljünk vele, érte, hogy a mennyben is együtt lehessünk vele! Ámen.

Simon András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.