2024. május 25., szombat

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek közössége legyen velünk!

Igehely: 2Kor 13:11–13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

A Szentháromságról szóló tan egyik legkiemelkedőbb igéje a 13. vers. A Szentlélekkel kapcsolatban a közösséget emeli ki a koinonia – sokatmondó kifejezés segítségével. A Szentlélek közösségének kétféle fontos értelmezése is alkalmazható itt. Mindkettő lehetséges és kívánatos: közösség a Szentlélekkel (bennünk lakik, testünk az ő temploma), illetve közösség egymással a Szentlélek által úgy, hogy mindnyájan részesei vagyunk kegyelmi ajándékainak, mindnyájan engedünk késztetéseinek és vezetésének, és mindnyájan teremjük a Szentlélek gyümölcsét: szeretet, öröm, békesség stb. (Gal 5:22–23).

Mindez lehetséges – őbenne és őáltala! Ő megteszi a csodálatos részét, amire mi képtelenek vagyunk. De mi az, amit mi tehetnénk? Imádkozhatunk ennek megvalósításáért, ahogyan Pál apostol is tette. Ellenőrizhetjük életünket: van-e bennünk valami, ami akadályozza a Szentlélekkel való zavartalan közösséget? Milyen konkrét lépéseket tehetnénk azért, hogy erősebb legyen az egymással való közösségünk a Szentlélek kötelékében?

Giorgiov Adrián

DÉLUTÁN | 

Az evangélium hirdetésének kényszere

Igehely: 1Kor 9:15–18; Kulcsige: 1Kor 9:16 „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”

Pál apostol nem élt azzal a jogával, hogy az evangélium hirdetéséből éljen. Megtehette volna, de a korinthusiak lelkiállapota miatt még ettől is tartózkodott, csakhogy az evangélium hirdetését akadálytalanul végezhesse. A rábízott sáfárságnak hűséggel akart eleget tenni, és ehhez fontos volt, hogy szabadon szolgáljon és hirdesse az evangéliumot. Milyen erőteljes volt az apostol hivatástudata, amely felülírta még a saját megélhetésének szükségeit is!

Amikor a kárhozattól megmentett ember először ismeri fel, hogy milyen veszélyes és nyomorúságos állapotból lett megmentve, és megismeri a Krisztussal való folytonos közösség áldásait, nem tarthatja magának a jó hírt, amely nyomán mások is megmenekülhetnek. Érzékeli az Úr Lelkének erőteljes késztetését, hogy ezt elmondja nekik is. Nem lehetünk elég hatékonyak Isten országa építésében, ha nincs bennünk folyamatosan ez a belső kényszer. Vegyük észre a hanyatlás első jeleit! Bűnbánattal valljuk meg Krisztusnak, ha már hiányzik ez a kényszer! Őrködjünk felette, és engedjünk neki!

Giorgiov Adrián

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.