Igehely: Mt 23:1–15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Miközben egyre közelebb jutunk az evangélium végéhez, egyre élesebbé is válik a Jézus és a farizeusok közötti szembesítés. Ők keresik a lehetőséget, hogy kivégezzék őt, Jézus pedig egyre nyilvánosabban bebizonyítja a képmutatásukat. Főleg ebben a fejezetben, amiben a hétszeres Jaj nektek! hangzik az írástudóknak és farizeusoknak. Bármelyik bűn sérti Isten szentségét, de úgy tűnik, hogy a képmutatást a legkevésbé bírja. Főleg szellemi vezetőktől: nekik az lett volna a feladatuk, hogy Istent és az ő jellemét bemutassák az embereknek. Ehelyett visszaélnek a pozíciójukkal, hatalmukkal, leterhelik és elnyomják az embereket, és a leggonoszabb: hamis képet festenek Istenről! Ezáltal ők maguk nem mennek be Isten országába, de másokat is megakadályoznak abban, hogy bemenjenek. Ezért mondja Jézus olyan szigorúan: Jaj ezeknek a farizeusoknak! Milyen komoly felelősség szellemi vezetőnek lenni: alázattal, képmutatás nélkül élni; úgy, mint Jézus. A gyülekezetben és a családban is. Isten őrizzen attól, hogy üres szívvel üres szertartásokat tartsunk fenn! Inkább boruljunk le a Fiú előtt, és alázzuk meg magunkat teljesen!
Hessel Keutel
„Jöjjetek, térjünk az Úrhoz!”
Igehely: Hós 6:1–16; Kulcsige: Hós 6:1 „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.”
Sehol nem látjuk annyira Isten szenvedélyes szeretetét népe iránt, mint a prófétáknál. Annyira kívánja, hogy a hűtlen nép visszatérjen hozzá, hogy elhagyják a bálványaikat, hogy meglássák, hogy csak nála van az élet! Szinte kétségbeesetten kérdezi: Mit csináljak még veled? Mi az, amit még nem próbáltam ki, hogy visszanyerjem a szívedet? Sem a kedves szavakra, sem a büntető csapásokra nem akartak reagálni az emberek. Most viszont, amikor már semmi más nem maradt meg, magukhoz térnek az emberek, és azt mondják maguknak, egymásnak: Térjünk meg az Úrhoz! Igen, megsebez – ha kell, ha másként nem kap figyelmet az emberektől –, de meg is gyógyít. Nem szertartásokkal kell közeledni hozzá, nem áldozatokkal lehet őt kielégíteni. Szeretetet kíván és Isten ismeretét. Milyen áldást szerez az az ember, aki ilyen alázattal megy az Úrhoz! Nem azért, amit ad, hanem azért, aki ő: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat!” Isten még soha nem utasított el senkit, aki így fordult hozzá!
Hessel Keutel
Új hozzászólás