2024. június 6., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Isten bölcsessége Krisztusban van

Igehely: 1Kor 2:1–5; Kulcsige: 1Kor 2:2 „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.”

Valaki elég élesen így fogalmazott: „A bölcsesség Krisztuson kívül kárhozatos ostobaság; az igazság Krisztuson kívül bűn és ítélet; a szentség Krisztuson kívül szenny és vétek; a megváltás Krisztuson kívül megkötözöttség és rabszolgaság.”

Pál apostol az Isten dicsőségét kereste, nem a magáét. Isten igéjének igazságát úgy jelenti ki, hogy Krisztust dicsőítse, és hallgatóinak szívét és lelkiismeretét elérje. Üzenetének tartalma Jézus Krisztus személye. Ma a világban sok hitető van, különböző módszereik vannak, csakhogy vonzóbbá tegyék az összejöveteleiket, de az evangélium nem vonzó számukra. Az apostolok beszédeiben nem emberi bölcsesség hitető szavai, hanem a Lélek ereje mutatkozott meg. E világ szabályai szerint nem voltak alkalmasak a prédikálásra. De sem ők, sem mi nem e világ dolgait hirdetjük.

A legnagyobb probléma, hogy az embereket nem az üzenet érdekli, hanem hogy ki az előadó. Kell, hogy a figyelmünk az élő Úr Jézus felé forduljon, és nem egy ember vagy vallás felé. A cél, hogy az emberek megértsék, hogy csak Istenben bízzanak, nem az emberi bölcsességben. Mert csak az evangélium üzenetében megmutatkozó bölcsesség ered Istentől. Bízol Isten igéjében? Csak ez tesz igazán bölccsé.

Andrásik Erwin

DÉLUTÁN | 

Szabályszerű küzdelem

Igehely: 2Tim 2:4–5 „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.”

Pál apostol egy római börtönből írja le a végső kérését, hogy Timóteus szilárdan ragaszkodjon ahhoz az igazsághoz és életformához, amelyet tanult. Arra bátorítja, hogy legyen kitartó, és szabály szerint küzdjön. Mint Jézus Krisztus jó vitéze, hordozza el a szenvedést. Ezt a terhet nekünk is el kell tudnunk hordozni, úgy, hogy nem elegyedünk bele a mindennapi élet dolgaiba. Küzdenünk kell a világ fejedelme ellen. Krisztus szolgálata legyen mindig a fő helyen életünkben, nem ennek az életnek a dolgai.

A hívő ember az Úr harcosa, munkása, szolgája és fia. Iránta való tiszteletünk, szeretetünk diktálja, hogy teljes szívvel szolgáljunk neki. Hogy a munkánk végeztével megkaphassuk a jutalmat, be kell tartanunk a versenyszabályokat. A szabályszerű küzdéshez önfegyelmet kell gyakorolnunk. Nem hadakozhatunk testi fegyverekkel. Tisztán kell tartanunk magunkat. Ne erőltessünk, hanem legyünk türelmesek!

Lehet, hogy ma változtatnod kell életeden, gondolkodásodon, viselkedéseden. Ez rajtad áll! Csak egy döntés: Eddig erre haladtam, de mostantól Isten felé akarok haladni.

Andrásik Erwin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.