2024. június 28., péntek

DÉLELŐTT | 
A képmutatás lelepleződik

Igehely: 1Tim 3:1–5; Kulcsige: 1Tim 3:5 „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?”

Pál apostol itt a gyülekezet vezetője, a püspök – pl. lelkipásztor – személyével kapcsolatos feltételeket sorolja fel: „szükséges tehát…” (2.v.). A keresztyén élet általános közerkölcsének listája ez, amely minden hívőtől elvárható. A képmutató viselkedésűek viszont idővel lelepleződnek, mivel a krisztusi szeretet nélkülözhetetlen mindezekhez a jó gyümölcsökhöz. „A rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Mt 7:17) Ezzel leplezik le magukat a kétszínűek, ugyanis a jó gyümölcstermés látszatát nem képesek fenntartani állandóan.

Ige szerinti és jogos nagyító alá tenni és alaposan megvizsgálni annak a személyét, életvitelét, akit egy szolgálatra ajánlottak. Viszont ezt a mércét használva a saját életét is lemérheti az, aki hívőnek vallja magát. Ha nincs is tökéletes ember, viszont az Úr Lelke által újjászületett hívő van, akit Krisztus szeretete megváltoztatott és átformál.

Olvassuk el újra ezt a listát, önvizsgálatot tartva, kérve és engedve a Szentlélek munkájának! Miért önbecsapás a képmutató viselkedés? Mitől foszt meg a látszatkeresztyénség?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Kövesd a jó példát!

Igehely: Zsid 13:7 „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.”

A hívő számára azok az emberek az igazán jó példák, akik hűségesen követték Krisztust egész életük során. Ez minősíti és hitelesíti is a hitüket. Erre utal Pál apostol is, amikor korinthusi testvéreket hívja: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Kor 11:1). Ilyen követendő jó példák akarunk lenni mi is!

Legyen szó bárkiről is a gyülekezetben, mi mind Krisztus szolgái vagyunk, akik szolgálatkészek vagyunk, de nem rabszolgákként kezeljük egymást, hanem az Ige szerint egymást szeretjük, megbecsüljük és tiszteljük.

Szeretettel emlékezünk lelki vezetőinkre is, akik Isten Igéjének hirdetésével szolgáltak felénk, így váltak lelki atyáinkká, hogy hitre jussunk. Hála az Istennek, hogy sokunkat istenfélelemben neveltek, és a gyülekezet közösségében nőhettünk fel! Szükséges, hogy lássunk magunk előtt olyan példaértékű hívő, Krisztuskövető embereket, akiket megfigyelhetünk, akik felénk szolgálva segíthetnek hitre jutni, tanulni a tanítványi életet Jézus követésében.

Csak a hálátlan gyermek veti meg a szüleit. Mi adjunk hálát Istennek, hogy adott felénk szolgáló, szeretetteljes testvéreket!

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?