2024. június 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Képmutatás nélküli szeretet

Igehely: Róm 12:9–16; Kulcsige: Róm 12:9 „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”

A szeretet parancsolata köti össze azt a sor intelmet, amelyek a gyülekezet közösségi életéhez és a kívülállókkal való kapcsolatokra vonatkoznak. A képmutatás helyett őszinte szeretetre van szükség (9.v.). Így az, aki a szeretetet csupán megjátssza, kétszínű, vagyis mást mutat külsőleg, mint amit valójában gondol vagy érez. Az Úr Jézus is elítélte a képmutató viselkedést, ezt a kettőséget: „Jaj nektek, képmutató/-k…” (Mt 23:13).

Hogyan nyilvánul meg a szeretet a kapcsolatokban? Ha gyengéd szeretettel odafigyelünk egymásra (10.v.). Emögött tisztelet áll. A figyelmes szeretetben van egy alapvető érzékenység, amely kellően értékeli, előnybe részesíti a másikat, és elismeri a jót benne. Egyesek úgy gondolták, hogy a vak koldus, Bartimeus, nem figyelemre méltó, ezért „többen is rászóltak, hogy hallgasson” (Mk 10:48). Az Úr Jézus nem így gondolta, meghallgatta őt és meggyógyította.

Imádkozzunk még azért is, hogy őszinte szeretetünk megnyilvánuljon a kölcsönös szolgálatban (11.v.) és az egyetértésre törekvésben.

Miért veszélyes az okoskodó és nagyratörő lelkület a közösségi életben (16.v.)?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Megszégyenítő jócselekedetek

Igehely: 1Pt 2:11–12 „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

Arra a kérdésre kapunk választ: Hogyan viselkedjenek a hívők? A megnyilvánulásaik a társadalomban, a családban istenfélelemről tanúskodnak.

A keresztyének a világban úgy élnek, mint jövevények és idegenek (11.v.). A jövevényhez hasonló magatartása van a hívőnek e világban, mivel várja az örök életet, tudja, hogy itt csak ideiglenesen tartózkodik. A hívőnek idegen a hitetlenek tábora, mert ő Istene kedvét keresi. A földi életét Isten akarata szerint kívánja élni: „hogy megnyerje annak – az Úrnak – a tetszését” (2Tim 2:4), aki elhívta őt.

A hívő hozzáállása olyan, mint egy harcosé, így viszonyul önmagához, testi bűnös vágyaihoz, nehogy ellensége, az ördög (1Pt 5:8) legyőzze őt. A Szentlélek figyelmeztet, és lelkileg erőssé tesz a harcra, majd győzelemre visz.

A hívő jellemes ember, mivel az erkölcsös élet harcát vívja, tisztességesen él. A vádaskodó hitetlenek megszégyenülnek rágalmaikkal a hívő folyamatos jó cselekedetei miatt, mert nem gonosztevő az, akinek szívét Isten megtisztította.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?