2024. június 25., kedd

DÉLELŐTT | 
Nincs, mitől félnünk

Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.). A mennyei Atya, aki „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32).

Megismerve Isten tökéletes szeretetét, a szeretetben mi is a teljességre törekszünk. Ennek egy konkrét példája az a bizalom (17.v.), hogy Isten irántunk való szeretete miatt az ítélet napja számunkra az örömé és a megjutalmazásé lesz – az Úr Jézusba vetett hit által – a jogos kárhoztatás helyett. Adj hálát, hogy az ő szeretetében bízva nem kell félned az ítélet napjától!

Nemcsak az ítélet napja kapcsán igaz ez. „A szeretetben – Isten iránt – nincs félelem” (18.v.), sőt minél inkább szeretjük őt, ez „kiűzi a félelmet” (18.v.). Így tanuljuk a bizalmat mennyei Atyánkban és gondviselésében a földi gondok miatti gyötrődés helyett.

Isten iránti szeretetünk hogyan hat a kapcsolatainkra (20.v.)? A szeretet miért több, mint csupán érzések (21.v.)?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Az engedelmesség jó híre

Igehely: Róm 16:19 „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.”

A levél utolsó fejezete köszöntések sorával zárul, és igen meglepő betoldás a 17–20.-ig tartó igeszakasz. A 19. versben Pál a római gyülekezetet dicséri, mivel a testvériség az engedelmességéről vált híressé.

Ha ez a mi vágyunk is, akkor ragaszkodjunk, mint a római gyülekezet tagjai is, keresztyén hitünk tiszta tanításaihoz, amikre minket is tanítottak, amiket elfogadtuk, és amik iránt engedelmesek voltunk. Egyesek ma is „az ellenkezőjét tanítják” (17.v.) ennek, mint abban az időben is.

Az adott okot Pál apostolnak az örömre a testvérekről hallva, hogy megőrizték a köztük hirdetett evangéliumot és tanítást: „Nektek tehát örülök.” Ne engedjük mi se, hogy a Sátán kikapkodja a belénk hintett igemagvakat, őrizzük és öntözzük azokat az engedelmesség által!

Végül engedelmes lelkülettel tudunk „a jóra” törekedni, ez a bölcsesség jele, és ennek ma is jó híre van. Isten Igéje mindig az igazságot tárja elénk, ami a mindennapi életünkben jót hoz és munkál: az Úr üdvözítő akaratát.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).