2024. június 1., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten véghez viszi tervét

Igehely: 2Pt 3:1–7; Kulcsige: 2Pt 3:6-7 „Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 1Móz 7,11 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”

Méltó befejezése Krisztus hű szolgája munkásságának a második levél. Meg tudjuk-e őrizni tiszta gondolkodásunkat, vagy elmosódik bennünk, fásulttá válunk, az Isten igéje megszokottá válik számunkra? Amikor igazán szükségünk lenne rá, már nincs ott az elménkben, a lelkünkben? Pedig a nehézségek idején egyetlen irányadó vezetés a Krisztust követő ember számára a Biblia. Nem elaltat, hanem éppen ellenkezőleg, serkent minket istenfélő életet élni, és továbbadni a jó hírt.

Talán az üldözésnél is nagyobb próba a gúnyolódás. Itt, Közép-Európa országaiban még él az a generáció, akiknek személyes tapasztalatai vannak erről. Az első gyülekezetek idejében a gúnyolódók az Urat várókon – a várás hiábavalóságán – gúnyolódtak. A testvérek várták, s úgy tűnt, hiába várták az Úr visszatérését.

Ne bizonytalanodjunk el! Isten hatalmas, mindenható. Képes volt a földet vízzel elárasztani, majd képes lesz tűzzel elemészteni. De jó, ha megfogadva az apostol intését, emlékeztetjük magunkat: nem keverhető össze a mi időszámításunk az Istenével. Isten következetesen véghez viszi a tervét, de türelmes. Mi pedig használjuk ki a türelmi időt. Ébredjünk fel, és ébresztgessünk!

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés kiértékelése

Igehely: Mt 13:36–43; Kulcsige: Mt 13:40 „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.”

Miért van ott a búzában a konkoly? S miért van ott a rossz a gyülekezetben, az Isten népe között? Azért, mert az ellenség ugyanazon a szántóföldön dolgozik, s ugyanúgy vet, mint a gazda, sőt észrevétlenül, éjszaka végzi rontó munkáját. S a kikelt növény – pedig valami gyomféle – szinte megkülönböztethetetlen a búzától. Fájdalmas valóság: a jó és rossz egymás mellett létezik, és együtt nő. Zavarban is vannak a tanítványok: hogy védekezzünk a gonosz ellen? Érthető a felindultságuk. És jól tették, hogy ahhoz fordultak, aki egyedül meg tudja magyarázni a „növekedés kiértékelésével” kapcsolatos példát. Jézus higgadt válasza éles ellentétben van a felindult tanítványok stílusával. Ő tudja, hogy eljön az aratás, és a végső elkülönítés, de az nem az emberre tartozik. A magyarázat végén felragyog az igazak jövője: fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.

És addig? Együtt nőnek – növünk – e világban: a búza és a konkoly. És adjunk hálát a bűnbocsánatért, a kegyelemért, hogy Isten bármelyikünket át tudja változtatni konkolyból búzává!

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.