2024. július 21., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Világosság gyermekeiként járjatok!

Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?

Könnyen lemérhető, mennyire hiteles a Krisztus-követésünk az Írás alapján: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt, vagy bogáncsról fügét?” (Mt 7:16). Ez alapján egyértelmű, hogy a „rossz fa”, a megtéretlen szív nem terem jó gyümölcsöt, azt egyedül „jó faként”, Istenben gyökerezve, belőle naponta táplálkozva tudjuk csak teremni. Sőt! Őt, a Világosságot képviselve leleplezhetjük mi is a gonosz tetteket, akár más életében is, de legfőképpen a magunkéban. Felismerve ezeket, tisztítsuk meg magunkat naponta az ő világosságában, az ő igéjének tanulmányozásával, az ő drága vérében, hogy alkalmasak legyünk küldetésünk betöltésére.

„Az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1:5b); „Ezért, akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta” (1Jn 3:3); „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8:12b). Kövessük őt együtt ebben!  

Schneider Károly

Imaáhítat: 

Adjunk hálát az Ige világosságáért, hogy megmutatja a következő lépést! – Zsolt 119:105

Bibliaóra: 

Királyi papság, szent nemzet – 1Pt 2:1-10 (1Pt 2:9)

DÉLUTÁN | 

A krisztusi öröm megtapasztalása

Igehely: Fil 4:1–9; Kulcsige: Fil 4:4 „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”

A krisztusi örömöt, mint ahogyan a nevében is benne van, nem lehet elválasztani Jézus Krisztustól. Ez ővele érkezett a világba, ahogyan az angyalok hirdették a pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz” (Lk 2:10). Ez az öröm a megszületett Jézus Krisztusban volt, van és lesz. Kérdezhetnénk, hogy akkor ezen a világon nincsen semmi másban öröm? A válasz: de van, vannak „jó” örömök („örvendezz ifjú, míg fiatal vagy”; „örülj ifjúkorodban elvett feleségednek”; örülj kezed munkája gyümölcsének), viszont ezek ideig-óráig tartó örömök, amelyek mulandók, és csak erre a világra szólnak. A krisztusi öröm pedig állandó, teljes és örök, mint ahogyan azt már Dávid is felismerte: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16:11). Ez a fajta öröm nem függ a külső körülményektől (börtön, Covid, háború, infláció), Pál is a börtönből, szorult helyzetből írja ezt a levelet, melyet az öröm levelének is hívnak. Ez egy belső, állandó öröm, amely a Krisztus megismeréséből, követéséből származik, és belőle táplálkozik. Ez egy gyümölcs, amit a Krisztus tanítványai, követői teremnek, miután megismerik és követik Urukat, sőt ez túl is csordul, amit a környezetük is megtapasztal. Zákeus „Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta (Jézust)” (Lk 19:6); a szerecsen komornyik „örvendezve haladt tovább az ő útján” (ApCsel 8:39b). Ez így van velünk is, ha megismertük és megtapasztaltuk az örömet Krisztusban, és örülhetünk annak, hogy a nevünk fel van írva az élet könyvébe. Ennek mindig örülhetünk, és kell is örülnünk, bármilyen körülmények között vagyunk is. Ezt sokszor elfelejtjük, és szomorkodunk a külső körülményeinken, ezért is mondja el többször, és szinte parancsolja Pál: ÖRÜLJETEK!

Ez a krisztusi öröm nemcsak a földön, hanem a mennyben is megvan egy megtérő bűnös felett. Drága Testvérem, Barátom! Te megtapasztaltad már ezt a belső örömöt a Jézus Krisztus megismerése és követése által? A te megtérésed felett örült-e már a menny és az angyalok?

Schneider Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)