2024. július 20., szombat

DÉLELŐTT | 
Az Úr Jézus Krisztus szabadított meg

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van. És bár a belső ember és az értelem szembemegy, sőt háborúzik mindezzel, mégsem bír győzni…

És ez azóta is minden embernél, még a legkülönb hívőknél is így van (Ézs 40:30). Amíg tart a földi élet, amíg testben vagyunk, addig ez a harc zajlik, küzdeni kell, mindennapos csatározásaink folynak. De Jézus egyszer megszabadít! Isten Jézus által, az ő váltságművével és bűn fölötti győzelmével már megadta a szabadulást! Csak várd és lásd meg a megváltást!

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

Az elvégzett futás

Igehely: 2Tim 4:6–8; Kulcsige: 2Tim 4:7 „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”

Hány és hány kedves hívő sírkövére íratták rá szerettei ezt az igeverset! Néhányuknak személyes végakarata szerint, sokuknál bizonyságtételképpen. Valóban sokan haltak már meg az Úrban, hűséges szolgaként, győzelmes mártírként. Pál joggal vallotta élete végéhez közeledve, hogy az harc volt, futás és hit. De nem elbukott és vert sereg tagjaként kullog, nem elesett és fekve marad; nem tagadott, és hitehagyóként ő maga is megtagadtatik, hanem úgy készül a Bíró elé, mint aki emelt fővel, győztesként vonul be; mint aki elsőként szakítja át a célszalagot; és mint aki a kegyelemmel élve, és azt hittel párosítva, elfogadja az üdvösséget. Ez bravúros teljesítmény és mintaszerű vallomás.

Így a hét végén mi is valljuk ezt? Merjük vallani? Ha Krisztus az út és a cél, Krisztus a segítő és az Eljövendő, akkor bátran vallhatjuk. Írd fel a szívedbe, és láttasd a tetteidben ezt a vallomást. Élj úgy, hogy ha ma érne véget a harcod és futásod, a hited tartson ki, tartson meg, és vigyen át az örök életbe!

Papp Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.