2024. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Kitartóak leszünk az imádkozásban!

Igehely: Ef 6:18–24; Kulcsige: Ef 6:18 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért.”

Mikor halljuk, hogy az imádságról van szó, akkor az az első hozzáállásunk, hogy jól ismerjük ezt a témát. Mégis ez az a terület, amit valószínűleg mindannyian jobban kéne gyakoroljunk. Az Ef 6:18-ból ki szeretnék hangsúlyozni két dolgot.

Elsősorban a Lélek által kifejezést. Isten nem azt várja el tőlünk, hogy csak elmondjunk gyorsan egy rövidebb vagy hosszabb imát, hanem azt szeretné, ha az imádságunk szívből, sőt a Lélekből jönne. Éppen ezért legközelebb, amikor imádkozni fogsz, előtte csendesedj el, gondolj bele, hogy kihez imádkozol, és kérd, hogy az imádságodat is a Lélek vezérelje.

Másodsorban az ige kihangsúlyozza: mindenkor, teljes állhatatossággal imádkozzunk. Nem elég csak egyszer imádkozni az életben. Nem elég, ha egyszer elmondtad a „megtérők imáját”. Az Úr Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Mt 6:11), amiből rájöhetünk, hogy ezeket a dolgokat minden egyes nap kell kérnünk. Ahhoz, hogy kitartóak legyünk, szükséges a vigyázás, az éberség.

A kérdés az: te mennyire vagy kitartó az imádkozásban? Vajon hányszor lankadtál meg a szüntelen könyörgésben? Kérd az Urat, hogy adjon neked még több kitartást ebben!

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

Áldott legyen az Úr és az Ő gyülekezete!

Igehely: 1Krón 29:10–19; Kulcsige: 1Krón 29:10 „Akkor áldotta Dávid az Urat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!”

Isten magasztalása kulcsfontosságú a hívő ember életében. Az egész életünk a dicsőítésről kell, hogy szóljon. Nemcsak az éneklés és a gyülekezeti élet dicséri Istent, hanem minden egyes tettünk Őrá kell, hogy mutasson. Pál apostol a következőket mondja: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10:31). Dávid áldotta és magasztalta Istent, mert méltó rá.

A csodálatos dolog a dicsőítésben az, hogy amíg Istent imádjuk, addig minket is betölt Isten jelenléte. Őt magasztaljuk, de ez a mi javunkat is szolgálja. Dávid király magasztalja Istent, és kijelenti: „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krón 29:14). Egész életünk a sáfárságról szól. Ajándékként kaptuk az életünket, időnket, egészségünket, és ezt a mai napot is. Isten viszont elvárja, hogy mindenünkkel Őt szolgáljuk, és az Ő dicsőségére éljünk.

Te ma hányszor áldottad az Urat? Milyen tettekben nyilvánult meg a dicsőítésed? Most is megteheted, hogy imádságodban Őt magasztald, ahogyan Dávid király is tette.

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:1–3 „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: «Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”

Amikor a teremtésről olvasunk, már akkor is fellelhető Krisztus az igékben: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Móz 1:26). A Fiú is részt vesz a teremtésben: „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1:16).