2024. február 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Megbocsátás és gyógyulás

Igehely: Mt 9:1–8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”

Mi könnyebb? Megbocsátani egy ember bűneit vagy meggyógyítani a betegségét? Az egyik fizikai kihívás, a másik pedig lelki-szellemi. Egy orvosilag gyógyíthatatlan betegséggel nem tudunk mit kezdeni. Kimondjuk, hogy lehetetlen. És ez a könnyebbik megvallás ma a részünkről. Azért könnyű felvállalni, mert nem jár erkölcsi teherrel. A megbocsátással kapcsolatban viszont sokkal körültekintőbbek vagyunk. Nem merjük kimondani azt, hogy ez is lehetetlen számunkra. Sok ember (keresztyén is) képmutatóan kijelenti, hogy megbocsátott ellenfelének, de későbbi viselkedéséből kiderül az egyértelmű igazság: a szívünk is annyira romlott, hogy saját erőből, képességekből lehetetlen a megbocsátás.

Isten ma nem a szebbik választ akarja hallani tőled, hanem az őszintét. Bár szégyen, hogy idejutottunk, de az alázat útja a járható út. Valld meg, hogy neked lehetetlen megbocsátanod! Az Emberfia azért jött, hogy segítsen és megváltson.

Jézusnak valóban van hatalma megbocsátani, a béna gyógyulása volt erre a megerősítő jel. Ő, és egyedül csak ő tudja szívünket átformálni, hogy megbocsássunk embertársunknak. Kérd ma tőle ezt a kegyelmet!

Györfi Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Zúgolódás helyett hálaadás

Igehely: Zsolt 95:1–11; Kulcsige: Zsolt 95:2 „Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!”

Könnyű megelégedettnek és hálásnak lenni a jólét napjaiban, azonban még ekkor sem teszi ezt mindenki. A régi természetünk a pusztában általában lázadni szokott, ebben a világban ez a normális. Izráelt Isten félreérthetetlen csodákon keresztül győzte meg arról, hogy népeként tekint rájuk, és gondoskodik róluk, mégis feltámadt bennük újból és újból a zúgolódás.

Nem az a normális, hogy ha elfogy a víz, az élelem, a kényelem, az egészség, a jó lehetőség, akkor félünk, lázadunk, megkeseredünk? Lehet a pusztában másképp is? Igen, ez a zsoltár azt énekli meg, hogy lehet örvendeni, énekelni, hálát adni. De ez őrültség! Józan ember ilyet nem tesz! Igen, a régi embernek lehetetlen, bolondság, de aki meghalt és feltámadt egy új életre Krisztusban, annak lehetséges és valóságos.

Csak egyetlen oka lehet az embernek a hálaadásra a pusztában. Ez az ok pedig Isten, akit alkotójaként, szabadítójaként, kősziklájaként ismer. Az utóbbi nehéz napodon tudtál hálát adni?

Györfi Tóbiás

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).