Igehely: Mt 10:28–33; Kulcsige: Mt 10:30 „Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.”
Nagyjából tízéves lehettem, amikor a szüleimmel egy számomra akkor nagyon nagynak tűnő bevásárlóközpontba mentünk el. Ahogy haladtunk a sorok között, édesapám megkért, hogy maradjak a kosár mellett addig, amíg elmennek kiválasztani valamit. Ott álltam és nézelődtem. Hosszú másodpercek után szem elől vesztettem a szüleimet. Nem tudtam, hol vannak. A szívem elkezdett hevesen verni, a fejemet kapkodtam egyik irányból a másikba. Amikor már a teljes kétségbeesés szélén álltam, megláttam édesapám integető kezét. Életünk során sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor azt gondoljuk, hogy Isten elhagyott. Egy betegség, egy veszteség, egy próba. Ma reggel, ahhoz hasonlóan ahogy édesapám integetett, hogy itt vagyok, ugyanúgy az Isten most megszólít, és azt üzeni, hogy itt van veled. Bármi történik, ő tud a helyzetedről, és az teljesen az ő irányítása alatt van. Ez arra kell, hogy késztessen, hogy bízz Istenben. Ahogy ez a nagyon szép ének mondja: „Istenben bízom, bárhol is legyek.” Talán felteszed a kérdést: Miért bízzam benne? „Bízom benne, tudom ő gondol rám, sivár hegyormon, sötét éjszakán. Bár vihar dúl, megőriz ő, Mennyei Atyám gondol énreám.”
Király Márk
Akiknek nem lesz nyugalmuk
Igehely: 2Thessz 1:6–10; Kulcsige: 2Thessz 1:6–7 „Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt.”
Az igében egy ítéletes képet kapunk azokról, akik nem találnak nyugalmat. Ők azok, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a Jézus Krisztus evangéliumának. Rájuk nem nyugalom vár, hanem megtorlás, örök pusztulás, örökkévaló távolság az Úr jelenlététől. Képzeljünk el egy nyugalom nélküli, állandó zűrzavarral, nyugtalansággal, nyomorúsággal teli életet. Ez az a kép, amelyet azok számára festettek, akik elutasítják Istent és az Ő evangéliumát. Ez egy kijózanító kép, amely arra hív minket, hogy elgondolkodjunk saját szívünk állapotán. Ez a szakasz arra kell emlékeztessen, hogy milyen súlyos dolog Istent elutasítani. Ezt nem szabad félvállról venni. A következmények örökkévalók, és nemcsak a földi életünket, hanem az örök sorsunkat is befolyásolják.
De ez mégsem egy remény nélküli végítélet üzenete. A szakasz az Úr Jézusról is beszél, aki a mennyből fog megjelenni. Ez egy reményteli ígéret arról, hogy azok, akik ismerik Istent, és engedelmeskednek a Jézus Krisztus evangéliumának, nyugalmat találnak. Neked van-e békességed, vagy még a bosszúálló Istentől remegsz?
Király Márk
Új hozzászólás