Igehely: 1Pt 3:1–7; Kulcsige: 1Pt 3:1 „Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket.”
Manapság az emberek úgy gondolják, hogy a családban sok mindenre van szükség: mindenféle gépekre, modern berendezésekre ahhoz, hogy minden jól működjön és boldogok legyenek. És sajnos, ez nem elég. Jó és hasznos, de nem elég. Van egy elengedhetetlenül fontos dolog, aminek központi helyen kell állnia a családban: az Istenfélelem. Minden családtagnak ezzel az Isten iránti tisztelettel, félelemmel kell élnie és viselkednie. A házasság hetében hadd lássuk, hogy milyen egy istenfélő család:
A hívő fél a meg nem tért házastársát meg akarja nyerni az Úrnak. Ez az elsődleges feladata és célkitűzése. Nemcsak vagyonszerzés, házépítés, gyerekek fogadása és nevelése, hanem a megtérés. Imádkozik és könyörög társa megmentéséért.
A hívő házastárs saját magaviseletére vigyáz, hogy azt lelki tisztaság, becsületesség és szeretet jellemezze. Nem a társát igazgatja és hibáztatja, hanem magát rendeli alá az Úrnak teljesen, hogy Isten szólítsa meg házastársát, és adjon neki új életet.
A hívő feleség számára ne a frizura legyen fontos, ne a ruha és az ékszer, hanem a szív elrejtett embere, a kedvesség, barátság, segítőkészség és lelki tisztaság. A belső értékek: a szeretet, alázat, komolyság, hűség, vendégszeretet és a többi krisztusi jellemvonás legyen az, amire törekszik. Az Igében találja meg életének erőforrását, abból táplálkozik, aszerint szolgál. Vannak igei példaképei, mint Ábrahám és Sára, akik életéből sokat tanulhat.
Az istenfélő családban rendszeresen áhítatot tartanak, mert tudják, hogy az Isten előtti elcsendesedés a legfontosabb része a napnak. Az imádság nem hiányzik családi életükből, és ügyelnek, hogy semmilyen akadálya ne legyen az ima meghallgatásának. Elkerülik az irigységet, haragot, veszekedéseket, másokat elítélő lelkületet, és szeretettel, megértéssel viszonyulnak egymáshoz és másokhoz.
A hívő férjek bölcsen élik életüket feleségükkel: megértően, mert tudják, hogy feleségük gyengébb fél, nem bír annyi terhet. Tisztelettel és szeretettel bánnak velük.
Szűcs Sándor
Imádkozzunk, hogy engedelmesek legyünk egymásnak! – 1Pt 5:5
Légy erős a próbák idején! – Ézs 36:1-2, 13-18; 37:14-38 (Zsolt 68:20)
A szeretetben engedelmeskedve
Igehely: Ef 5:21–33; Kulcsige: Ef 5:21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”
Manapság, amikor sok baj van a családokban, jó megállni egy kicsit és elmélkedni ezeken a klasszikus házassági igéken. Ezekben látjuk meg Isten akaratát a családi élettel kapcsolatban. Hogyan lesz beteljesedett életű a nő és a férfi a házasságban? Ha követi ezeket az útmutatásokat. Melyek azok?
Isten egy nőt és egy férfit rendelt egymás számára egy életen át tartó kapcsolatra. Az igeszakaszunk erről beszél, és az egész Biblia ezt tartja mérvadónak. Ezeken a határokon belül fejlődhet ki a férfi férfiassága és a nő nőiessége, egymást segítve ebben.
A házasságban mindkét fél – a férfi és a nő – a saját feladataira kell összpontosítson. Nem a másik feladatát kell ismernie, hanem a sajátját kell cselekednie. A feleség engedelmeskedjen a férjének, a férj pedig szeresse a feleségét. Ez a járható út, nincs más. Ha ezeket örömmel és szívesen megteszik, fejlődni fognak.
Isten úgy tervezte, hogy a házasság egy olyan intézmény legyen, amely Őt tükrözi, róla beszél. Ezért a családban kell megélni az Istenfélelmet, az Isten tiszteletét egészen gyakorlati módon. A nő Istent tiszteli azzal, hogy engedelmeskedik férjének, annak a férfinek, akit Isten segítőtársként adott melléje. A férfi is Istent tiszteli azzal, hogy szereti a feleségét, a nőt, akit Isten mellé rendelt. Isten szeretettel gondozza az egyházat, ezért a férfiak is így kell szeressék feleségüket. Amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy a nők is engedelmeskedjenek férjüknek. Ez alapvető magatartás a családi életben.
Gyakorlati módon segítik egymást, és készülnek az örökkévalóságra, a dicsőségre: „…így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc…” (Ef 5:27). Ez nemcsak kellemesen eltöltött idő együtt – de az is – hanem hasznos és épületes formálódás Isten képére és hasonlatosságára.
Együtt szolgálva segíteni másoknak is a lelki fejlődésben, aktívan részt venni a gyülekezeti életben, a társadalomban és a bővített családban, testi-lelki segítségnyújtással hasznossá tenni magunkat, időt, pénzt, energiát befektetve – ez szép és hasznos.
Szűcs Sándor
Új hozzászólás