2024. december 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Kitartóan a hitben

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.

Aggodalma nem ok nélküli, a gyülekezet folyamatos nyomás alatt van. Saját kísértéseik (2:12), ellenséges hangulat a lakóhelyükön (2:14), lelki atyjuktól való földrajzi távolság (2:18), további megpróbáltatások, üldözések (3:3–4) állandó feszültségeket okoznak. Micsoda megnyugvás volt, amikor Timóteus jó híreket hozott: feléledtek „pusztán attól”, hogy testvéreik szilárdan állnak az Úrban! Nevezhetjük ezt felelős nyugalomnak. Legyen példa előttünk Pál felelősségvállalása!

Tegyük fel azt a kérdést is: én hogyan állok a hitemmel? Hitem állapota megnyugtató?

Szólláth Imre Rudolf

DÉLUTÁN | 

Dicséretek és lelki énekek

Igehely: Ef 5:15–21; Kulcsige: Ef 5:19 „Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”

Ha találkoztunk már olyan emberrel, aki minden áron meg akart kínálni minket valamilyen alkoholos itallal, akkor tudjuk, hogy ez mennyire kellemetlen élmény. Az ilyen ember gyakran már annak a hatása alatt áll, amivel kínálni akar. Valószínűleg kevesebb masszív alkoholista lenne a társadalmunkban, ha megszűnnének a kínálók és az ivócimborák.

Az efézusi gyülekezetben lehettek olyanok, akik jól ismerték ezt az életmódot. Most viszont az Úréi, szabadok, megváltottak. És azt üzeni nekik az apostol, hogy jóval, Szentlélekkel „itattassanak” most már meg! Legyenek a Lélek hatása alatt, és kínáljanak meg másokat is az Isten szeretetével, kegyelmével. Legyenek a gyülekezetben egymást Isten felé húzó, az úton a társaikkal együtt haladó testvérek: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket.”

Önmagad, családod és hittestvéreid buzdítója vagy? Kész vagy a hitetleneket kínálni az evangélium örömével? Egyáltalán látszik, hogy annak befolyása alatt éled az életed?

„Kész a szívem, Istenem arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!” (Zsolt 108:2)

Szólláth Imre Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.