2024. augusztus 26., hétfő

DÉLELŐTT | 
Telve kegyelemmel és igazsággal

Igehely: Jn 1:14–18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Az emberi történelem egyik legcsodálatosabb, de mindenképpen a legfelfoghatatlanabb napja érkezett el, amikor Jézus idejött a földre. Az IGE lett testté, a teremtő, átformáló, ellenállhatatlan és megmásíthatatlan IGE. Személyében a menny érkezett a földre, s mégsem az történt, aminek történnie kellett volna. A menny tisztasága, szentsége, romolhatatlansága nem fér össze a földi szennyel, bűnnel, kétarcúsággal és romlottsággal. Ezért Isten döntött: Nem az ítélet súlyával érkezik az Atya Egyszülöttje, hanem a kegyelem esélyt adó üzenetével. Ugyanakkor nem tagadja meg – hiszen nem is tagadhatja meg – önmagát, ezért nem teszi félre igazságát, hanem az újjászületés lehetőségét kínálja azoknak, akik önmaguk is megítélik saját elveszett állapotukat. Aki befogadja őt, hatalmat kap arra, hogy Isten fiává legyen! Ez Isten kegyelmi ajánlata. De ez mit sem változtat azon, hogy „a bűn zsoldja a halál”.

Hány elveszett, de megtaláltatott ember arcán ragyogott már fel Isten Egyszülöttjének dicsősége?! Vajon hálát adhatok-e, hogy én is közöttük vagyok?

Kulcsár Tibor

DÉLUTÁN | 

Kerüld a bűnös kívánságokat!

Igehely: 2Tim 2:19–21; Kulcsige: 2Tim 2:22 „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.”

„A hívőnek semmit nem szabad!” – mondta egy ismerősöm, s szemében ott égett a tűz, amelyet a teljes szabadság utáni vágy szikrája gyújtott. De hát fiatal volt. S mikor legyen az ember lázadó, ha nem fiatalon, nem igaz? Azóta elteltek az évek, s már rég nem fiatal az akkori ifjú titán, s életútja bizonyítja, hogy bár gyülekezetben nőtt fel, de nem ismerte az Urat. Az Úr sem ismerte őt, mint gyermekét, hiszen soha nem lett azzá. S mivel nem lett azzá, nem vallotta Urának Jézust, ezért nem tudott úrrá lenni a gonosz kívánságokon, ellenben azok elhatalmasodtak rajta. Bizonyára számtalan név behelyettesíthető ebbe a történetbe, s félő, hogy még sokan fogják befutni ezt a dicstelen pályát.

A Timóteusnak adott parancs – ez nem csupán jótanács! – az egyetlen megoldást jelenti a fent említett életút elkerülésére. Isten hasznos edénye akarok lenni? Akkor kerülni kell a kívánságot – ami majd „megfogan és bűnt szül” – és minden erőmet megfeszítve törekednem kell az igazságra, hitre, szeretetre, békességre.

Egyedül nem megy? Erre van azok közössége, akik „tiszta szívből hívják segítségül az Urat.” De ilyen-e a mi gyülekezetünk?

Kulcsár Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.