2024. augusztus 24., szombat

DÉLELŐTT | 
Hatalom vagy küldetés

Igehely: Zsid 11:23–29; Kulcsige: Zsid 11:25-26 „Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Az 1974. szeptember 11-i bukaresti központi sajtó terjedelmesen beszámolt Dr. William Tolbert, libériai elnök szocialista hazánkban tett látogatásáról. Arról viszont hallgattak, hogy testvérünk a Baptista Világszövetség elnöke is volt egyszemélyben. Kifejezett óhaja volt, hogy meglátogassa a viszontagságos körülmények között levő bukaresti Szentháromság Baptista Gyülekezetet. Amikor a díszes vendéget felkísérték a szószékre, testvérünk fogta az elnöki jogart, amit mindenüvé magával vitt, betette a szószék fiókjába, és azt mondta: „Itt Jézus az Úr!” Tolbert felhasználta nemzetközi diplomáciai hírnevét, hogy a kommunista elnyomás miatt szenvedő hittestvéreit meglátogassa, ügyüket pártfogolja. Később a gyülekezet engedélyt kapott arra, hogy új imaházat építhessen a főváros egy csendes, központi fekvésű telkén.

Imádkozzunk azért, hogy önkormányzati, országos és európai képviselőink ne éljenek vissza hatalmukkal, hanem „Egyiptom kincseinél” fontosabbnak tartsák a keresztyén hit gyakorlását!

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Mennyei diadalének

Igehely: Jel 15:1–4; Kulcsige: Jel 15:3 „és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: «Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.»”

A 80 éves Mózes vezette azt a kórust, amely a Vörös-tenger partján énekelt. Szemeikkel látták, ahogyan az ellenség odavész. A báránynak köszönhették, hogy kijöhettek a szolgaság házából, és a tenger víztükrét nézve szabadságukról énekelhettek. A mennyei üvegtengernél újból felhangzik ez az ének, kiegészülve a Bárány énekével. Míg a Mózes énekét a megszabadultak énekelték, addig a Bárányét a győztesek. Milyen szép kép: úgy a szabadulásunk, mint a győzelmünk a Báránynak köszönhető. Szabadítónkról énekelni felemelő dolog.

Amikor Isten meglátogatta gyülekezetünket ébredéssel 1976-77-ben, az a szokás alakult ki, hogy ha valaki megtért, akkor elénekeltük neki az Öröm van a mennyben c. éneket. Sokáig nem telt el úgy vasárnap, hogy ne zengett volna ez az ének. Aztán ki-kimaradt egy-egy vasárnap. Ma már, sajnos, nagyon ritkán csendül fel ez az ének.

Kérjük Istent, hogy újból adjon okot gyülekezeteinkben az ilyen éneklésre; a bűnből való szabadulás és a győzelem megéneklésére!

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.