2024. augusztus 2., péntek

DÉLELŐTT | 
Az Istennek hatalma van az idő felett is

Igehely: 2Kir 20:8–11; Kulcsige: 2Kir 20:11 „Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.”

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet...” A Szentháromság a teremtettségen belül is hármasságot hozott létre: idő, tér és anyag. Az idő múlt, jelen és jövő. A tér hosszúság, szélesség és magasság. Az anyag szilárd, folyékony és gáz. Isten szava hozta létre a tudattalan növényvilágot, az ösztön-vezérelt állatvilágot és az embert, akit értelemmel, érzelemmel és akarattal ruházott fel.

Ezékiás tudta, hogy Isten teremtő és mindenható. Tudta, hogy Isten megmentő. Egyetlen angyal legyőzte az asszír sereget. Mégis kételkedik, amikor Ézsaiás próféta – akiről szintén tudta, hogy mindig igazat szól – eljön hozzá a gyógyulás ígéretével. Jelet kér. „Mi lesz a jele annak, hogy az Úr meggyógyít engem?” Isten belenyúl az idő vonalába a kételkedő király kedvéért, hogy végre megnyugodjon a nyomorult kis élete. Mi könnyebb? Lefékezni a Föld forgási sebességét 1670 km/óráról nullára, és aztán visszafele pörgetni a bolygót a saját tengelye körül, vagy felpörgetni a Föld forgási sebességét annyira, hogy másodpercek alatt tíz fokot haladjon előre a napóra mutatója? Ezékiás azt gondolta, hogy előre pörgetni a Földet könnyű... Mindkét verzió lehetetlen!

Milyen jel kell még nekünk, hogy higgyünk Isten ígéreteiben? Csak egy jel maradt, a Jónás jele.

Lukács János

DÉLUTÁN | 

Az elégséges kegyelem

Igehely: 2Kor 12:6–10; Kulcsige: 2Kor 12:9 „De ő ezt mondta nekem: «Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.»”

Pál kapott egy tövist a testébe. A Sátán angyala okozta, nem Isten. Ő csak megengedte, mert még a Sátán is az Isten terveit szolgálja. (Talán Luther mondta, hogy az ördög is az Isten ördöge.)

Pál imádkozott, hogy Isten vegye el tőle a tövist. Végül kapott választ az imájára, de nem olyat, amilyenre számított. A válasz lényege ez volt: „Amióta elhívtalak a szolgálatomba, nagy és híres lettél. Elismert teológus, sikeres gyülekezetplántáló, apostoli leveleket írsz, betegek gyógyultak meg a ruhád érintése által, démonokat űztél ki, a halott Eutikusz is feltámadt a karjaid közt. Még a harmadik égig is felemeltettél, és olyan dolgokat láttál, amit el se lehet mondani. Egyszóval te vagy jelenleg a legnagyobb keresztyén. Úgy döntöttem, nem veszem el a tövist a testedből, mert elbizakodnál. Legyen elég az én kegyelmem, mert így az én erőm a te erőtlenséged által ér célhoz.”

Pál erre azt válaszolta: „Akkor hát dicsekszem az erőtlenségeimmel, sőt örömöm telik bennük, mert így Krisztus ereje lesz látható, és nem én.” A tanulság ez: Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős, mert az erőtlenségembe belép Isten az ő erejével, és ami történik, az egyértelműen Istent dicsőíti. Elégséges a kegyelem!

Lukács János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)