2024. április 29., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten és a felebarát iránti szeretet

Igehely: Mt 22:34–40; Kulcsige: Mt 22:39 „A második hasonló ehhez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.»”

Bár gonosz szándékból tették fel, mégis jót eredményezett a kérdés Jézus egyik legfontosabb tanításában. Egy farizeus akarta kísérteni Jézust, próbára tenni, hogyha esetleg valamit a törvény ellen mondana. Érdekes látni, hogy a farizeusok állandóan ellenségesen viszonyultak Jézushoz. Egyáltalán nem akarták elfogadni, hogy ő lehetne az Isten küldöttje, a Messiás, az Isten Fia. De az, amit Jézus válaszolt neki, mutatja az utat a paradicsomba, és már csak ebben is bizonyítja, hogy ő az Isten Fia, aki azt akarja, hogy minden ember örök életet nyerjen! Ha mindenki betartaná azt, amit Jézus mondott, akkor megvalósulna a menny a földön. Szeretet! Ez Isten törvényének a beteljesítése. Ő maga a szeretet (1Jn 4:8). A saját jellemét szeretné látni visszatükröződve a gyermekeiben.

Szeresd felebarátodat, mint magadat. Sokszor nehéz szeretni, főleg amikor a másik nem érdemli, hogy szeressük. Ezért nem természetes, hanem természetfölötti a szeretet. Nem mi tudjuk ezt teremni, csak a Szentlélek bennünk (Gal 5:22). Uram, több erőt, több szeretetet, többet tőled, a te Szent Lelkedtől!

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

Téríts meg, és megtérünk

Igehely: JSir 5:19–22; Kulcsige: JSir 5:21 „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!”

Jeremiás siralmainak a jellemzője a bűnbánat: Júda népe megtapasztalta Isten igazságos ítéletét az évszázados bálványimádásuk, engedetlenségük és hűtlenségük miatt. És tudják, hogy igen igazságos ez az ítélet. És elismerik, hogy ő az Úr, aki igazságosan uralkodik: „királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.” Megvallják azt is, hogy megmentés csak az Úrnál található. Ezért keresik Isten arcát, és kívánnak visszatérni hozzá: „Teríts magadhoz, és megtérünk!” Vannak, akik ez alapján azt állítják, hogy csak akkor képes egy ember megtérni, amikor az Isten megteríti; és nyugodtan megvárják, amíg Isten cselekszik. Nem erre való ez az ige! Ez a vers az emberi szív hozzáállását mutatja: bár vétkeztünk ellene, mégis csak őbenne van megváltásunk, ezért kiáltunk hozzá!

Mikor volt utoljára, hogy ilyen alázatosan kiáltottál Istenhez? Amikor elismerted, hogy semmi jogod nincs semmire, hogy csak kegyelmet kérhetsz tőle? „Talán végképp elvetettél minket?” Nem! Krisztusnak köszönhetően nem! Az ő nevében közeledhetünk a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk a megfelelő időben (Zsid 4:16).

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
13 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.