Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Extrém időjárási viszonyok, élelmiszerhiány, vízhiány, fejlett nemzetek közötti háborúk (és kilátásban levő háborúk), elöregedő népesség, népvándorlás – a világ ma (2022) ismert problémáit figyelembe véve tudósok is előre jelzik, hogy a földi élet belátható időn belül nem lesz tovább fenntartható. A Biblia viszont nem a földi élet kipusztulásáról, hanem a világegyetem pusztulásáról beszél. Ahogy a halálra ítélt test helyét átveszi a megváltott, megdicsőült test, úgy a megrontott világnak is pusztulnia kell, hogy helyét átvegye egy új, tiszta és tökéletes világ. Milyen életre buzdít téged ez a tudat? „Együnk, igyunk…”? Vagy pedig szent és kegyes életre? Ami bennünk lakik, az fogja meghatározni életmódunkat is.
Ezt az ijesztő próféciát olvasva is van okunk a hálára: nem emberek, hanem Isten kezében van a világ sorsa. Amit elpusztít, ahelyett újat teremt – bizonyára tökéleteset, amit már senki sem fog megrontani.
Szekrényes József
Szívet megszaggató böjt
Igehely: Jóel 2:12-17; Kulcsige: Jóel 2:13 „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!”
A fogság utáni idő sem volt megpróbáltatásoktól mentes. Jóel próféta idejében sáskajárás pusztított, ezt tetézte a nagy szárazság. Ilyen körülmények között buzdít a próféta megtérésre.
Az előző napokban többször láthattuk, hogy Isten elutasítóan viszonyult népének böjtjéhez. Ha talán azt a következtetést vontuk volna le, hogy nincs szükség a böjtre, az csak külsőség, törvényeskedés, Isten csak a szívet nézi – itt az ellenpélda: Isten maga hívja a népet böjtre.
Nem felesleges tehát a böjt, ha helyesen van gyakorolva. Figyeljük meg a sorrendet a felhívásban: „Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!” Elsősorban a belső hozzáállás, a szív állapota kell megfelelő legyen. A következő vers ugyanezt erősíti meg: „Szíveteket szaggassátok meg!” Ha a szív állapota megfelelő, ahhoz igazodnak a külső megnyilvánulások is. Akkor már van értelme a vallásos gyakorlatoknak, így az áldozás, istentisztelet nem marad üres képmutatás. Sajnos, sokszor gyakorolta Izráel népe úgy a böjtöt, hogy szívük állapota változatlan maradt, kiváltva ezzel Isten haragját.
Milyen a lelked állapota, miközben a jó hívő szokásokat gyakorlod? Ott van-e a szíved az imában, böjtben, igeolvasásban, énekben, vagy mostanra csak üres szokásokká váltak?
Szekrényes József
Új hozzászólás