2023. szeptember 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Egységben dicsőíthetjük Istent

Igehely: Róm 15:5-13; Kulcsige: Róm 15:6 „Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”

Isten a hívők közösségét, akiket Krisztusban elhívott, arra rendelte, hogy az Ő dicsőségének magasztalására legyenek. Ezért, miután hallották az igazság igéjét és befogadták azt, eljegyezte őket pecsétjével, a megígért Szentlélekkel (Ef 1:12–13). Azok, akik befogadták az igét, arra is fel vannak szólítva, hogy fogadják be egymást is, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére (Róm 15:7). Ez viszont nem olyan egyszerű, hiszen egy gyülekezetben különböző vallási, társadalmi, nemzeti és kulturális háttérből érkeznek emberek. Ebből kifolyólag feszültség, nézeteltérés adódhat a tagok között. A római gyülekezetben is fontosnak látta az apostol, hogy levelében felszólítsa a pogány és zsidó keresztyéneket a kölcsönös egyetértésre, Krisztus Jézus akarata szerint.
Abban a gyülekezetben tudják igazán Istent dicsőíteni, amelyben félreteszik az egyéni, önző érdekeket a testvérek, és egységben szolgálnak az Úrnak. Készek vagyunk mi is így dicsőíteni Őt?

Kis Ottó Károly

DÉLUTÁN | 

Lélek szerint járunk

Igehely: Róm 7:24-8:11; Kulcsige: Róm 8:4 „Hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.”

A bennünk lakó bűn olyan erő és kényszer, ami felett nem tudunk saját erőnkből és akaratunkból győzni. Pál apostol szinte kétségbeesetten kiált fel, elismerve tehetetlenségét ebben a harcban: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (7:24). Milyen jó, hogy megtalálta a választ: „a mi Urunk, Jézus Krisztus!” (25.v.). Akik Krisztust elfogadtuk, és be lettünk oltva a nemes tőbe, egy új életnek a törvényszerűsége és ereje veszi át az uralmat bennünk. Ezt úgy nevezi az ige, hogy az „élet Lelkének törvénye” (2.v.). Ezáltal megszabadulunk a bűn és a halál törvényétől, ami miatt Isten kénytelen megítélni minden bűnöst. Miért? Mert Isten már kárhozatra ítélte a bűnt a testben, amikor tulajdon Fiát küldte el bűnös testhez hasonló formában, és a kereszten föláldozta. Ezért mi, akik elfogadtuk Krisztust, a bennünk lévő bűn már megítéltetett Krisztusban, az ellenünk szóló vádirat oda lett szegezve a keresztfához.
Hála Istennek, hogy Krisztusban Lélek szerint élhetünk, és szolgálhatunk neki szabadon!

Kis Ottó Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.