Igehely: Jn 17:15-23; Kulcsige: Jn 17:21 „Hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”
Jézus a főpapi imában (Jn 17) különös módon nem a világért könyörög, és a benne élő elesett, bűnös emberekért általában, hanem azokért, akiket neki adott az Atya, akik az övéi: „Én őértük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid…” (Jn 17:9). Fontosnak tartotta, hogy mielőtt visszamegy az mennybe, közbenjárjon a benne hívőkért, és kérje az Atyát, hogy tartsa meg őket egységben az Ő neve által. De kik is az övéi, akik igazán fontosak Jézusnak? Akik befogadták Isten beszédét, akik felismerték, hogy Ő Istentől jött, és hittek benne (8.v.).
Ez tette és teszi mássá Krisztus mindenkori tanítványait, hogy komolyan veszik az Igét, hisznek benne, és egységben képviselik azt. Épp ezért a világ kiközösíti, gyűlöli őket, és mindent megtesz, hogy elpusztítsa, szétbomlassza a hívő közösségeket. De ahogy Hubmayer Baltazár, anabaptista reformátor fogalmazott, „az igazság halhatatlan.” Jézus tudta, hogy az övéire, annak ellenére, hogy üldözni fogják őket, küldetés vár, és nem az a megoldás, hogy kivegye őket e világból, hisz nekik kell hitelesen képviselniük Őt e gonosz világban. Ez a képviselet abból áll, hogy úgy élnek itt, mint akik nem e világból valók (14.v.). Ők azok, akik egy örömtelen világban Krisztusban örvendezők, egy igazságtalan világban megigazultak, egy szentségtelen (tisztátalan) világban megszenteltek az ige által, és nem utolsó sorban, egy széthulló világban teljesen egyek (21.v.). Tulajdonképpen Jézus a Gyülekezetért, a világból kihívottak közösségéért (Ecclesia) könyörög és jár közben. Ez nagyon fontos neki, hisz az Ő menyasszonyáról van szó, akiért életét áldozta, hogy megváltsa és megszentelje. Krisztus gyülekezetének a legerőteljesebb ismertetőjele ebben a világban a szeretetközösség egymással, Krisztussal és az Atyával a Lélek által, ami az egységben nyilvánul meg.
Te része vagy már Krisztus gyülekezetének? Befogadtad már Isten beszédét, hiszel-e Jézus Krisztusban, akit az Atya küldött, hogy megmentsen téged? Egységben élsz-e hívő testvéreiddel abban a közösségben, ahova Isten helyezett? Hitelesen képviseled Őt?
Kis Ottó Károly
Imaáhítat: Adjunk hálát a testvéri egység áldásaiért! – Zsolt 133
Bibliaóra: A bűnbocsánat leckéje – Lk 7:36-50 (Lk 7:47)
Győztesek Isten Lelke által
Igehely: Zak 4:1-14; Kulcsige: Zak 4:6 »Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”«
Zakariás fogság utáni próféta, Haggeus kortársa, Babilóniában született. A fogságból való hazatérése után Isten elhívta, hogy a papi szolgálata mellett a fogságból hazatért júdaiak prófétája is legyen. Zerubbábel helytartó és Jósua főpap vezetésével mintegy 50000 zsidó tért vissza Jeruzsálembe, akik között Zakariás is ott volt. Mivel átélte a hazatérést követő évek viszontagságait, prófétai szolgálatának a célja az volt, hogy lelki megújulásra, valamint a templom újraépítésére biztassa a júdaiakat.
Zakariás könyve a megtérésre való felszólítás után nyolc prófétai látomást tartalmaz, melyeket egy éjszaka alatt látott. Az előttünk álló igeszakasz az ötödik látomást tartalmazza. Miután az angyal felébreszti a prófétát, egy arany lámpatartót lát hét mécsessel, és két olajfát mellette jobbról és balról. A látomás lényege viszont a hatodik versben van leírva: „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel – mondja a Seregek Ura” (6.v.). Mivel Zerubbábel képviseli a politikai hatalmat és a kormányzás erejét, elsősorban hozzá szól az üzenet, hogy nem fizikai erővel, emberi bölcsességgel vagy katonai hatalommal fogja győzelemre vinni a templom felépítését, hanem Isten Lelkének a segítségével. Arról is biztosítja az Úr, hogy minden akadály el lesz hárítva, minden hegy síksággá fog válni (7.v.), és semmilyen nagyhatalom – mint amilyen volt a Babiloni Birodalom – nem tudja már megakadályozni a munka befejezését. Az Isten által kiválasztott, a Lélek erejével felruházott szolga nemcsak elkezdi a munkát, hanem be is fejezi.
Ennek az igének több újszövetségi vonatkozása és gyakorlati alkalmazása is lehet. Az egyik, hogy a mi Zerubbábelünk, aki nem más, mint Krisztus, nemcsak elkezdte, hanem véghez is viszi a bennünk elkezdett jó munkát az Ő Lelke által (Fil 1:6). A másik, hogy Krisztus minden külső támadás ellenére felépíti a gyülekezetét, melyben Ő maga a sarokkő és egyben a szegletkő is (1Pt 2:6–7). A harmadik, hogy a Jeruzsálemhez hasonlóan lerombolt állapotba jutott testvéreink számára is van reménység és kegyelem. Ha megtérnek és segítségül hívják Jézus nevét, ismét győztesek lehetnek a bűnök és kísértések fölött.
Kis Ottó Károly
Új hozzászólás