Igehely: Jel 19:11-21; Kulcsige: Jel 19:21 „A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.”
Míg a menny a Bárány menyegzőjét üli, a földi színtéren is készülőben van egy lakoma. A megnyílt égen át érkezik övéi élén Krisztus, hogy végső vereséget mérjen az Antikrisztus seregére. A történelem végső csatája nem lesz szokványos. Nem emberi erővel és korszerű haditechnikával vívják majd. A királyok Királya egymagában fog küzdeni. A fehér ruhás sereg csak megfigyelő, ajándékba kapja a győzelmet. Figyelemreméltó, hogy nem Krisztus hányja kardélre az ellenséget, hanem a szájából kijövő kard által öletnek meg. Az Igével való puszta szembenézés miatt halnak meg (Jn 12:47–48).
Még a világméretű mészárlás előtt történik egy „tetemrehívás”. A föld minden madarát várják Isten nagy lakomájára, hogy egyék meg az elesettek húsát. Isten nem várja meg a csata kimenetelét, számára nem kétséges a győzelem. Értsd meg, Isten tervét senki és semmi nem tudja kizökkenteni eltervezett medréből. Történelmünk precízen halad a végkifejlet felé, amit előre megszabott és kijelentett. Ha néha nem úgy tűnik is, Ő kézben tartja az események alakulását. Nem kétséges, hogy kié lesz a végső győzelem!
Az ég madarai mind jól fognak lakni egy napon. Addig is tudd: a csatáidat az uraknak Ura vívja helyetted.
Szilágyi Szabolcs Dániel
Csak az Úr Jézus kegyelme által üdvözülhetünk
Igehely: ApCsel 15:6-11; Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”
A Sátán bonyolít, összekuszál és homályosít. Isten egyszerűsít, helyére tesz dolgokat és világosságot teremt.
Az első gyülekezet egy bonyolult helyzetben találta magát, ami az apostolok tanácsának összehívását igényelte. A vélemények nagyon megoszlottak, mert legtöbben saját elképzeléseikből indultak ki, a hagyományokra tekintettek, és arra figyeltek, ahogy a múltban működtek a dolgok. Péter nem ezt teszi, ő Isten munkáját figyeli, és ez meglepően leegyszerűsíti a vitát. Egyedül kegyelemből van üdvösségünk, egyedül hit által, egyedül Krisztus áldozata révén. Mi nagyon szeretjük ezeket az egyszerű igazságokat megtoldani emberi feltételekkel és hagyományokkal, pedig, ha bármit is hozzáteszünk ezekhez, az nem Istentől van.
Másfél évezreddel később a reformátorok újra ezekhez az igazságokhoz tértek vissza, hátat fordítva a sok emberi szabályozásnak, amit az egyház évszázadok alatt felhalmozott.
Ma este mi is megkérdezhetjük magunktól: hisszük-e, hogy egyedül kegyelem által üdvözülünk, vagy a kegyelem mellett másban is reménykedünk?
Bálint Dávid
Új hozzászólás