2023. november 29., szerda

DÉLELŐTT | 
Ha mégsem kap Istentől kijelentést?

Igehely: Jer 23:25-32; Kulcsige: Jer 23:25 „Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam!”

Gyermekkoromban gyakran vendégeskedtem prédikátor nagyapáméknál. A hangulatos közös reggelik egyik kedvelt eleme volt az, amikor tiszteletre méltó ősünk az előző éjszaka látott álmát mesélte el érdekfeszítően nekünk. Sokszor igen épületes elbeszéléseket is hallhattunk tőle. Ám nem emlékszem egyetlen esetre sem, hogy igehirdetéseibe – hallgatósága tetszését keresve – bármelyik, mégoly tanulságos álmát is beemelte volna. Tudatában volt ugyanis annak, hogy Isten gyermekeként szavaival elsősorban nem felebarátai jóérzését kell munkálnia, hanem elvezetni őket az üdvözítő igazság megismertetésével a bűntől megszabadító és örök életre segítő Jézus Krisztushoz.
Tőle tanultam meg azt is – és ezt megosztom veletek –, hogy mi a teendő, ha üzenet-apály következik be egy hívő életében, és mint a címben is olvassuk –, „ha mégsem kap Istentől kijelentést”. Ilyenkor nem lelki ürességét palástoló pótszerekhez, színes „álmaihoz” folyamodott, hanem esdeklő imával, olykor böjttel is tusakodott azért, hogy újra adassék néki Ige (vö. Ef 6:19).
„Szólj hozzám, Jézus, hadd legyek / Szent szavad élő visszhangja!” (HH 692)

Győri Kornél

DÉLUTÁN | 

Dávid bizonyossága

Igehely: Zsolt 16:7-11; Kulcsige: Zsolt 16:8 „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”

Pünkösdkor Péter apostol alapigénkkel érvelt az Úr Jézus feltámadásának szükségszerűsége mellett, ami nélkül lehetetlen, hogy a bűn zsoldjától, a haláltól megszabadulva az elhunytak új életre kelhessenek. Azok is, akik az Ige testté létele előtti világkorszakban éltek-haltak, mint például Dávid.
Mint minden gondolkodó embert, bizonyára őt is gyakran foglalkoztatta, s talán el is szomorította a földi élet mulandóságának ténye. Az ő korában a feltámadáshit fénye még igencsak halvány volt. Ezért az Úr különös módon részeltette vigasztalásában Dávidot, hogy örülni tudjon mégis. Prófétájaként megragadta, és kimondatott vele oly igéket, amelyeket teljes valójukban még maga sem érthetett, hisz beteljesítésük az eljövendő Messiásra (Krisztusra) várt. A Szentlélek jótéteményeként azonban megadatott Dávidnak, hogy a saját prófétai szavaiból, holta utáni sorsáról bizonyosságtól áthatott üzenetet vehessen: „nem hagysz engem a holtak hazájában, …örökké tart a gyönyörűség jobbodon”.
„…Nem halok én meg, mert ím élek / Azáltal, aki engemet / A bűnhaláltól védve védett. / Őnéki mondok éneket”. (HH 72:3)

Győri Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.