Igehely: Zsolt 79:1-13; Kulcsige: Zsolt 79:8 „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!”
Tragikus eseményekre emlékezik Ászáf, amik az ősök bűnei miatt jöttek rájuk. Könnyű felismerni elődeink bűneit – bár ez is szeretet kérdése – de a sajátot már nehezebb. Mindannyian rendelkezünk egy folyton megmagyarázni, magunkat felmenteni képes énnel. Mindaddig, amíg halott a lelkiismeretünk.
Isten szabadítása kérésének alapja a bűnök bevallása, a bűnbánat, és legfőképpen Isten nevének dicsősége. Így bővült az ítélő Istenkép az irgalmas Istenképpel is a zsoltáros szívében. Ez utóbbi biztosítja a kegyelemben való mozgásterünket és felszabadultságunkat. Ha folyton haragvó, büntető Istenképünk van, akkor szorongók a lelki megnyilvánulásaink, és hogyan tudnánk így missziót végezni, hogyan tudnánk a krisztushit többletét felmutatni, mondjuk a világi pszichológia emberkezelésével szemben? Nagy kegyelem számunkra, hogy Jézus az irgalmas, örömmel kegyelmező Atyát mutatta be, és általa új helyzetünk van a mindenség szellemi szerkezetében, az időben és örökben.
Milyen belső képünk van Istenről? Szoktad-e engedni Krisztusnak, hogy formálhassa istenképedet? Ha igen, akkor így részesülhetsz a boldog Isten boldogságában.
Katona László
Példamutató szolgálat
Igehely: ApCsel 20:17-26; Kulcsige: ApCsel 20:20-21 „Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről.”
Mennyi tanító gondolat: (1) Példás viselkedés a misszióban. (2) Példás szolgálat gátló körülmények között. (3) Üdvösségre és közösségi életre építő tanítás nyilvános és családi színtéren. (4) Saját lelki vezetésének biztos ismerete. (5) Jézusnak való teljes odaszántság felmutatása a vezetők előtt. (6) Tiszta és betöltött felelősség a lelkekért. (7) Ezeket nem kellett találgatniuk Pálról, vagy szeretettel rágondolni, hanem tapasztalták, pontosan tudták róla. A jó gyülekezeti és testvéri kapcsolat nem csak az egymásról jó dolgok feltételezésén, hanem főként azok konkrét meglétén működik hosszú távon.
Ki és mi tesz ilyen szolgákká minket? Krisztus, aki minket meghívott örök országába. Másrészt önmagunk teljes odaszánása. Mint a 2Kor 1:9-ben mondja is: „Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat.” Vagyis az önmagukat így odaszánókat már most a feltámadás erői vezetik, ezért példásak, oszlopok, építők, vonzók, Istenből szólók.
Ilyen vezetőkre van szüksége Krisztus népének. Gyülekezeteinkben, otthonainkban tanítsuk ezt, és imádkozzunk magunkért, hogy ilyenek legyünk!
Katona László
