Igehely: Zsolt 69:1-19; Kulcsige: Zsolt 69:10 „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.”
Életünk néha örvényben vergődés, amelyben nincs szilárd talaj, csak süllyedés. A leghalálosabb örvényt Jézus szenvedte el, mikor magára vette bűneinket, és a keresztfára vitte. Isten a vergődő életek megmentésére a házában folyó lelki életet ajánlja, mert az ott hangzó isteni igazságok által újrarendeződés, lelki megerősödés lehetősége van.
Nem csak a templomjáró hagyományra mutat a templom iránti szeretet leírása, vagy amikor Jézus 12 évesen ott beszélgetett a papokkal, vagy mikor megtisztította azt. A templomi élet tartalmát a törvények tanításával, az áldozatok elvégzésében, az ünnepek működésében stb. rendelte el Isten. Ezek ellenére az elvilágiasodást látta Jézus, és azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt újjáépítem!” (Jn 2:19). Persze, mi már tudjuk, hogy e mondatában a földi templominál magasabb Istenkapcsolat ígérete hangzik el.
Ez az új templom Krisztus teste, amelyben a benne hívők élnek, egy Lélek által. A Jézus által épülő lélektemplomot ne keverjük össze a földi templomainkkal! Az ott folyó életet tanítja Jézus az apostoli levelekben is, és ezt a jövendő világ erőivel támogatja. Ezek: az ige, kegyelem, szeretet, imaélet, tisztulások, gonosszal szembeni ellenállás, bölcsesség, krisztusi ünneplések, bizonyságtételek stb. erői. Ezeket az erőket általunk hozza mozgásba a Lélek, ami által formálja a gyülekezetet és tagjait az örök életre. Vegyük például a tisztulás erőit: Pál említi „találának engem megtisztulva a templomban” (ApCsel 24:18 Károli). Fontos rendeltetése imaházainknak, összejöveteleinknek, hogy ott tisztuljunk, és így a gyülekezetünk, mint az üdvéletűek ellátóbázisa, vonzó legyen, amiben mi oszlopok és mintaszemélyek legyünk. Ezt figyeli az Úr féltő szeretettel, erre vágynak a komoly hívők is.
A fentiekből következnek a feladatainkra vonatkozó kérdések: Személyesen hogyan erősíthetjük gyülekezetünk szolgálatát az üdvöt keresők felé? Van-e rendezni valónk a gyülekezet felé, hogy abban mi ne rés, hanem bástya legyünk? Rendezzük, mert Jézus, mikor eljön, először népét fogja maga elé állítani, közöttük minket is!
Katona László
Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy megtérjenek a hitüket elhagyók! – Zsolt 126:4-6
Bibliaóra: Bölcsesség a családi életben – Péld 13:24; 14:1; 19:14; 22:6; 24:3-6 (Péld 24:3-4)
A szolgálatát jól befejező vezető
Igehely: 1Krón 29:10-25; Kulcsige: 1Krón 29:20 „Azután ezt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket! És az egész gyülekezet áldotta az Urat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az Úr előtt és a király előtt.”
Dávid hálaimája a templomépítés érdekében történt önkéntes adakozás jó lelkülete feletti örömben született, és nem annak összegéért. A lélek jósága és jó készségei mindig fontosabb javak, mint az odaáldozott földi kincseink összege.
Akkor végezzük és fejezzük be jól szolgálatunkat, ha egységet tudtunk családunkban, gyülekezetünkben munkálni, és szép szellemi örökséget hagyunk utódainkra. A 28. fejezet szerint Dávid szellemi hagyatékai Salamonnak: (1) Az Isten megismeréséért rá váró feladatok megnevezése. (2) Figyelmeztetés: az Isten előtti helyzetét és trónját csak hűséggel őrizheti meg. (3) Salamon láthatta apja Istenkövető életpéldáját. (4) Az utódok által is tudható bűnrendezés és tisztulás példája. (5) A kormányzásban segítő vitézek és papok megnevezése. (6) Isten által sugalmazott tervek átadása, azaz lelki program átadása. Összegezve: az Isten szíve szerint való király példája. Ilyen egyedi és értékes hagyatékok csak a hívők világában vannak. Ezek a hívő szülői hagyatékok álljanak elő a mi példás életünk által is, mert ezek – Isten kegyelme után – erősítői lesznek utódainknak e zűrzavaros világban. Hiánya esetén viszont nem lesznek helyes lelki, cselekvési, imaéleti, szeretetmegélési stb. mintáik, jó önmérő pontjaik, könnyen forgácsemberekké lesznek, és védtelenek lesznek a világgal és bűnökkel szemben. Márpedig „csak a világ ellen lehet nagy az ember, és sohasem a világgal, amit mindig legyőznek” – mondja Franz Werfel.
Dávid imájában felcsendül az alázatos önértékelés, a jövevénység tudata, és hogy a javak eredete Istentől van, és azok végcélja is Istennek áldozva lesz áldott, és számunkra jogos. Dávid könyörög azért is, hogy a fiaknak is Istentől támogatott szívük legyen a jövőben. Eget, földet, múltat, jövőt, generációkat átölelő, Istenhez emelő imádság ez. Az igaz ember nem csak önmagát, hanem egész nemzedékeket hordoz a szívében, ahogy ezt Széchenyi gróf mondta.
Dávid ezt a királyi imát királyi rangban mondta. Minket is királyokká tett Isten a Fia által, ezért mondjunk mi is királyi imákat a koldusimák helyett, és hagyjunk királyi hagyatékokat gyermekeinkre!
Katona László
