Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: Jn 17:1 „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.”
John Knox, a 16. században élt híres skót reformátor a János evangéliuma 17. fejezetét a Szentírás temploma szentek szentjének nevezte. Ebben a részben látható az, ahogy Jézus Krisztus mind közelebb kerül a halálához. Miután Krisztus a tanítványoknak beszélt az eljövendő eseményekről és az Atyáról a felső szobában, most az Atyához szól imádkozva a tanítványaiért. Nem azért imádkozunk, hogy mi befolyásoljuk Istent, hanem azért imádkozunk, hogy Isten befolyásolhassa a mi életünket ezen a földön. Jézus így imádkozott: „dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.” Itt Krisztus nem követelőzik, hanem inkább arról beszél, hogy kész mindent megtenni azért, hogy Isten nevére dicsőség szálljon. Annál is mélyebb ennek értelme, mivel tudjuk, hogy Krisztus útja a megdicsőüléshez a halálon keresztül vezetett. Ő azonban ezt is vállalta, engedelmeskedve az Atyának.
Amikor megszólítjuk Atyánkat, mi az, ami először eszünkbe jut? A sok kérés, a sok panasz, vagy pedig az, hogy adjon erőt arra, hogy mindent aszerint tehessünk, ami által neve megdicsőülhet az életünkben? Vigyázzunk, hogy imádkozásunk ne önközpontú, emberközpontú, hanem Istenközpontú legyen!
János Csaba
Kegyelmi ajándékok sáfárai a gyülekezetben
Igehely: Róm 12:3-8; Kulcsige: Róm 12:6-8 „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”
Az Úr gyülekezetében mindenki fontos eszköz lehet Isten kezében arra, hogy az Úr teste szépen épüljön és növekedjen. Ehhez Isten különböző lelki ajándékokat ad gyermekeinek. Ez az igazság először is arról beszél, hogy Krisztus nem tétlenségre hívott, hanem szolgálatra. A mai önközpontú és öntápláló társadalomban fontos, hogy a hívő ember ne csak magára gondoljon, hanem arra, hogy másokat is építsen. A lelki ajándékok helyes használata által lehetséges ez. A másik fontos, megszívlelendő felhívás az, hogy Úr Lelkének ajándékaival helyesen kell sáfárkodni. Nem azért adja azt a Lélek, hogy az ember saját magát emelje ki a szolgálata által. Nem azért kapjuk ezeket az ajándékokat, hogy elbizakodjunk. A cél az, hogy mindenki a neki adott kegyelem szerint és lelki ajándékok szerint szolgáljon alázatosan és szeretettel, az Úr dicsőségére.
Legyél kész szolgálni ma is ott, ahová az Úr állított, azokban a körülményekben, amelyeket Ő ad eléd. Az Úr Lelke támogat ebben ajándékaival, amiket használj alázatosan a testvéreid építésére és Isten magasztalására!
János Csaba
