Igehely: Jn 16:4b-15; Kulcsige: Jn 16:7 „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”
Az Úr Jézus olyan kijelentést tett a tanítványoknak, amely első hallásra nemhogy erősítette volna, hanem inkább elszomorította őket. Ha figyelmesen olvassuk Megváltónk szavait, megérthetjük, hogy elmenetele nem a tanítványok cserbenhagyását jelentette, hanem ellenkezőleg: a javukat munkálta. Miben? Először is abban, hogy eltávozása, feláldoztatása és majd feltámadása által nemcsak egy bizonyos helyen, vagy bizonyos módon lehetett jelen Krisztus, hanem a Lélek által mindenhol jelen lehet, és jelen van. Ő mindenki számára elérhető. Másodszor, a tanítványok ismerete a hit dolgaival kapcsolatban korlátozott volt, még akkor is, ha három éven keresztül Krisztus tanította őket. A halála és feltámadása után azonban Isten Lelke által megnyílt a szemük és a szívük a lelki igazságok megértésére. Harmadszor pedig Krisztus eltávozása által teljesedett ki az ember megváltása és az újjászületés lehetősége.
Jézus Krisztus elmenetele a Megváltó számára egyet jelentett a szenvedéssel, megaláztatással, elutasítással, kereszthalállal. A feltámadása után azonban sokkal többet kaptak a tanítványok Krisztus jelenlétéből, az isteni igazság megértéséből és a kegyelemből, mint amiről álmodni mertek. Ezen áldásokból mi is részesülhetünk a mai napon is!
János Csaba
Imaáhítat: Könyörögjünk imáink szentségéért! – Ézs 1:15
Bibliaóra: A pénzügyi becsületesség bölcsessége – Péld 6:1-11; 10:2-5; 11:24-25 (Péld 15:16)
A jól sáfárkodó vezető
Igehely: 1Krón 28:11-29:9; Kulcsige: 1Krón 29:3 „Mindezen fölül az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára azon felül, amit a szent ház számára szereztem.”
Mit adunk át utódainknak? Dávid király életében elérkezett az a fordulópont, amikor az uralmat és az azzal járó feladatokat át kellett adnia fiának, Salamonnak. Dávid nem keserű szívvel tette ezt, mint aki ragaszkodik a hatalomhoz. Azt látjuk, hogy mindent elkövetett azért, hogy valóban legyen, mit átadnia. Az ország anyagi, adminisztrációs és szellemi élete Dávid bölcs sáfárkodásáról beszél.
Dávid példája arra buzdít először is, hogy családfőként, hívő emberként vagy vezetőként ne csak a jelenre gondoljunk, hanem a jövőre is. A jelen lehetőségeinek bölcs kihasználása is fontos, de annak a jövőnek az építése is, amit Isten megenged az életünkben vagy a következő generáció életében. Másodszor, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az utánunk következők, a gyermekeink, fiataljaink ne tönkrement gyülekezeteket és hideg lelkiséget örököljenek, hanem olyan közösséget és szellemi örökséget, amelyben örömmel szolgálhatnak az Úrnak. Ezért ami rajtunk áll, főleg lelki értelemben, tegyük meg azért, hogy a következő nemzedéknek igazi értéket hagyjunk magunk után. Legyél Istennek ilyen jó sáfárja ma is!
János Csaba