2023. március 18., szombat

DÉLELŐTT | 
Ha jön a nehéz idő

Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: Jn 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Úgy gondolom, hogy sem az én országomban, sem ott, ahol ezeket a sorokat testvéreim olvassák, nem összpontosítunk az ehhez hasonló igékre. Azért nem, mert országainkban most nincs keresztyénüldözés a szó szoros értelmében. Ez a tény aztán rengeteg gondot is hoz magával, ami tükröződik személyes kapcsolatunkban az Úr Jézussal, a gyülekezet életében, de főleg a misszió eredményeiben, vagy inkább eredménytelenségében.
De milyen volna Isten igéje, hogyha nem hozna megoldást minden kor, minden ország kihívására? Csodálatos olvasni vagy hírt szerezni arról a növekedésről és keresztyén misszióról, ami olyan országokban zajlik, ahol a keresztyénség csak kis töredéke az ország vallásainak. Aki itt elindul a keresztyén „pályán”, annak számolnia kell azzal, hogy a családja rögtön kitagadja, elveszíti a tetőt a feje fölül, elveszíti a munkáját, börtönbe zárják, üldözi az állami hatóság, elveszíti gyermekeit, házastársát. És mégis ilyen országokból jönnek a hírek, hogy ezek a testvérek nem tagadják meg Krisztust, akkor sem, ha ez az életükbe kerül.
Szeretnéd újraértékelni hívő életedet? Krisztus még mindig az életed királya?

Pálkovács István

DÉLUTÁN | 

„Hirdesd nekik igéimet”

Igehely: Ez 3:4-14; Kulcsige: Ez 3:4 „Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!”

Az emberek, sőt az egész emberiség eltévedett. A legnagyobb gond az, hogy nem ismerik, vagy tagadják Teremtőjüket, a többi az mind ennek az elsőnek a következménye. Ez a dolog súlyosabb, mint ahogy ez első látásra kinéz. Az igazi ok, hogy nincs, kitől ismeretet szerezniük a Teremtőről úgy, hogy az ne félrevezető legyen. A mai fiatalok elődjeinek több generációja nem ismerte a Teremtőt és a Megváltót!
Itt kellene nekünk egy kicsit megállnunk, és komolyan gondolkodnunk azon, hogy igazán csak a gyülekezet igehirdetőjének a dolga az evangélium hirdetése, vagy mindenkié, aki a Megváltót és a Teremtőt ismeri? Persze, mi nem tudunk úgy beszélni Istenről, mint a gyülekezet igehirdetője, de szomszédaink, rokonaink ránk vannak bízva, helyettünk a lelkipásztor nem tudja megtenni. „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” (Róm 10:14). A mi dolgunk, hogy a körülöttünk lévők halljanak Istenről, a hatalmáról, tervéről az emberekkel, és Jézus Krisztusról!
Ha a Megváltóval élsz, akkor a szíved telve van a szeretetével, amelyről mindenkinek akarsz beszélni.

Pálkovács István

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?