2023. május 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Péter és Tábita

Igehely: ApCsel 9:36-43; Kulcsige: ApCsel 9:40 „Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott, azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.”

Joppéban volt egy nőtanítvány, Tábita. Nagyon szép a neve: Dorkász vagyis Zerge a jelentése. Megbetegedett és meghalt. A felső szobában ravatalra tették, és siratták, gyászolták őt. Meghallották a tanítványok, hogy Péter közel van hozzájuk, Liddában van. Elküldtek két tanítványt, hogy hívják át Pétert minél előbb. Péter engedelmeskedett a hívásnak, és átment Joppéba. Ott találja az özvegyasszonyokat, akik siratják Tábitát, és mutogatják a keze munkáit. Tábitának szép volt az élete is, sok alamizsnát osztogatott. Péter apostol kiküldött mindenkit a felházból, letérdelt és imádkozott. A halálkamrában egyedül van Péter. Imádságban szólítja meg, hívja segítségül az élet Urát, Jézust. Majd megszólította Tábitát: „Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.” Péter odanyújtotta kezét, talpra állította, majd behívta a szenteket, és megmutatta nekik, hogy él. Itt van az első feltámadás a Cselekedetek könyvében. Szép bizonyságtétel, amit cselekedett az Úr a joppéi szentek között.
Milyen az életed? Mire emlékeznek majd halálod után?

Nagy Miklós

DÉLUTÁN | 

István

Igehely: ApCsel 7:55-60; Kulcsige: ApCsel 7:55 „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.”

Az Úr Lelke szállt Istvánra. Teljes volt Szentlélekkel, erről számol be az előttünk álló igeszakasz. István a hét diakónus közül való, akiket kiválasztottak az apostolok, hogy a gyülekezetben az adminisztratív munkát végezzék. Így az apostolok tudták hirdetni az evangéliumot. Istvánról már kiválasztásakor fel van jegyezve, hogy hittel, erővel teljes volt, nagy csodákat tett. Az ő bizonyságtétele és vértanúhalála van előttünk az igében. A Szentlélek megnyitotta előtte a mennyet, és látta Isten dicsőségét. Látta Jézust állani az Atya jobbja felől. Erről tett bizonyságot a gyűlölői előtt. Nem akarták hallani, bedugták a fülüket, még dühösebbek lettek Istvánra. Kiűzték a városon kívül, és agyonkövezték. István imádkozott ellenségeiért, és kérte az Urat, hogy ne tulajdonítsa nekik a bűneiket. A Szentlélekkel teljes ember Jézus kezébe teheti le a lelkét. Nagyon emlékeztet ez a történet bennünket a Jézus Krisztus kereszthalálára, amikor imádkozott ellenségeiért.
Szükségünk van erre a hozzáállásra: „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil 2:5). „Légy mindhalálig hű, Mint az Üdvözítő.” (HH 455.)

Nagy Miklós

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?