Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 2Kor 3:17 „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Ma, a munka ünnepén, beszéljünk a szabadságról! Örülünk, ha szabadságra mehetünk, mert végre pihenhet a testünk, és ez így jó. De hogy van ez lelkileg? Az emberek általában vágynak a szabadságra, és ezt úgy képzelik el, hogy „senki ne mondja meg nekem, mit tegyek, mit ne tegyek, én a magam ura vagyok!”
Egy beszélgetés alkalmával egy ember, aki hívőnek vallja magát, ezt mondta: „nem azért lettem hívő, hogy valaki nekem törvényeket meg parancsokat osztogasson, hanem azért, hogy kövessem az Úr Jézust!” Az Úr Jézusnak is volt egy határozott kijelentése: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15). A parancsolatok megtartásában mutatkozik meg leginkább a lelki szabadságom. Ha az Úr Lelke veszi át az irányítást az ember lelke felett, megszűnik önző magatartása, és nem sérelmeit helyezi előtérbe, hanem Krisztusra tekint, a tökéletes példaképre, csendben marad, megfékezi nyelvét. Mikor az Úr Lelke betölti, akkor lesz szabad igazán arra, hogy cselekedni tudja Isten akaratát. Alázkodjunk meg, és könyörögjünk az énekíró szavaival: „Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!” (HH 668.)
Tapasztalod a Lélek jelenlétét életedben? Szabad vagy arra, hogy az Ige igazságát cselekedjed?
Fülöp Szilárd
A szövetség feltétele a megtisztulás
Igehely: 2Móz 19:1-13; Kulcsige: 2Móz 19:10 „Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat!”
Isten választott népe megérkezik a Sínai-hegyhez. Három hónap telt már el az Egyiptomból való szabadulás óta, és Isten nagyon fontos dolgot készül tudatni népével. Emlékezteti arra, amit eddig tapasztalhattak a védelme alatt, majd nyilvánvalóvá teszi szándékát: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül.” Isten rendelkezik a teremtett világ felett, de a választott népet külön bánásmódban részesíti, szövetségeseivé teszi. De ennek van egy fontos feltétele: a megtisztulás. Rendszeresen látjuk az igében, hogy amikor Istennel készül találkozni a nép, vagy Isten akar beszélni a néppel, ezt megelőzően elrendeli a megtisztulást. Ez ránk is érvényes. Ha Istenhez jövünk, meg kell tisztulnunk, mert a mindennapi életben gyakran beszennyezi valami az életünket. Akik szövetségre léptünk Istennel Jézus Krisztus által, azok mind jó reménységgel vagyunk: „Ezért, akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1Jn 3:3). Tehát ha meg akarunk maradni a szövetségben, ami feltétlenül szükséges üdvösségre jutásunk szempontjából, akkor folyamatosan meg kell tisztulnunk.
Járuljunk alázatban az Úr elé, és könyörögjünk lelkünk tisztaságáért.
Filep Szilárd
Új hozzászólás